Már megint átestünk a ló másik oldalára?

#9 A pofonoknak vannak következményeik, pláne, ha hatalommal rendelkezők adják.

Rohadt egyszerű ám felfogni, hogy miért rossz gyereket pofozgatni,de tessék, itt egy kis segítség, ha egyedül nem tudsz rajonni.

Van egy gyereked.

A gyerekedet felpofozza a tanár. Mit teszel? Azt mondod a gyereknek, hogy "jól van kölyök, megérdemelted", vagy elmész és beszélsz az igazgatóval, hogy tegyen valamit?

Lesz következménye a tanár tettének, vagy nem?

(Részemről igen; ha egy tanár megpofozna a gyerekemet, akkor a gyerek többé nem menne be az óráira.)

Másik példa: a gyereked a játszótéren játszik a barátaival, és véletlenül eltalalnak egy férfit a labdajukkal. A férfi odamegy, és lekever egyet a gyareknek,te pedig ennek a szemtanuja vagy.

Mit csinálsz? Szó nélkül hagyod, hiszen meg kell tanulnia, hogy óvatosan játsszon, vagy nekimész a férfinak, és feltorlod vele a homokozót? Lesz következménye a férfi tettétek, vagy nem?

Harmadik példa: a gyereked osszeveszik egy másik gyerekkel, és lekever neki egy hatalmasat. Mit teszel? Hagyod, hogy eleintezzek egymás között, vagy rendet teremtesz, mondván hogy nem ez a módja a konfliktusmegoldasnak, és normális ember nem verekszik? Hagynád, hogy a gyereked erőszakkal oldja meg konfliktusait, vagy megbuntetned, ha oktalanul (nem önvédelemből) erővel akarná érvényesíteni az akaratát?

A gyereked által elkövetett erőszaknak lenne következménye, hiszen már korán meg kell tanítani hogy a problemamegoldasnak nem ez a módja.

És el is érkeztünk a történet végéhez: minden, a gyerekkel kapcsolatos erőszaknak VAN következménye,kivéve amikor az ostoba, szar szülő lekever egyet neki. Sőt, amikor valaki felveti, hogy a pofozas/fenekeles nem jó nevelési módszer, akkor mindig jön valaki, aki elkezdi mondani, hogy néha egy-két pofon belefer a szülőktől.

Nem fér bele.

Annyira fér bele, mint egy vadidegentol kapott pofon, vagy mint egy tanártól kapott pofon.

Most elképzelem,, amikor szegény anyám, vagy apám jó szóval próbált volna a lelkemre hatni, hogy ne mászkáljak elhagyott, omlásveszélyes bányaüregekben, félkész házak tetején, városszéli láposokon, vagy a nagyszüleimnél nyaralva ne bóklásszak és tévedjek el az erdőben, viharos szélben ne ússzak be a Balatonban láthatáron túlra, és a tököm tudja, még miféle életveszélyes kalandokba ne bocsátkozzak bele.

Nem vagyunk egyformák. Engem bizony kemény kézzel kellett fogni, mint ahogy az én középső csemetémet is. Elkelt néha egy pofon, hogy egyáltalán megérjük a felnőttkort, még ha akkor nem is éreztük igazságosnak. Vagyunk egy páran, akinek nem az a fontos,, hogy mennyi év volt az életünkben, hanem hogy mennyi élet volt az éveinkben.

Most 60 évesen is azt mondom, tegye mindenki a dolgát. A gyerek feszegesse a határait, a szülő meg próbálja kordában tartani. De ne a törvény szabja meg, hogy ki hogyan teszi ezt. Mert nem lehet mindenkire ugyanazt az öntőformát ráhúzni.