Bejön nektek az élet? Szerettek élni?

Most egyik sem igaz rám.

19F

Nekem a szoc életem első osztályú.

Frankó feleség, gyerek, család, após, anyós, sógorok, barátok stb.

A szakmai életem viszont önhibámon kívül becsődölt. Bár még jobban élünk, mint az átlag, mégis kivagyok, nem ezt vártam.

Most próbálok váltani, remélem menni fog.

Ez valahol a belső megéléseinktől jobban függ, mint a pollanatnyi körülményeinktől.

Volt idő, amikor tásadalmi státuszilag és anyagilag lényegesen magasabb szinten álltam, mint most, csak éppen elfelejtettem szeretni az életet. Stresszesnek, nyűgösnek éltem meg a napokat, pedig igazi nagymenő is lehettem volna.

Aztán jött egy csúnya mélyrepülés, ami anyagilag és önértékelésileg is odabaśżott és szinte az egész életemet és önképemet újra kellett építenem.

Ma szerényebben élek, mint a kvázonagymenő koromban, de jobban élek, mint a mélypontos időben.

Az a titka amúgy, hogy tanuljuk meg értékelni magunkat, a dolgainkat, az eredményeinket, engedjük el a fogyasztóitársadalmi trendiztető megfelelést és éljük magunknak az életet.

Ahogy Earl Nightingale is mondja A legfurcsább titok című, yutubeon is elérhető hangoskönyvében, hogy boldog lehet akár az a benzinkutas is, aki benzinkutas akart lenni és most az. Ez csak egy példa arra, hogy a "bejött az élet" fogalma nem az anyagiak mennyiségétől, hanem az elégedettségünktől függ.