A visszahúzódó embereknek nincsen előélet, vagyis inkább élete?

Egyáltalán nem kellenek ahhoz emberek, kapcsolatok, hogy valakinek 'élete' legyen. Legalábbis nekem nem...

Az első válasszal értek egyet.

Én is visszahuzodo vagyok és én is sokszor mondom és érzem azt, hogy nincs életem, de azért nem gondolom teljesen komolyan. Az egy dolog hogy nincsenek barátaim és semmi izgalmas nem történik velem soha meg sokszor nem tudom mi lesz velem a jövőbe attól igenis van életem! Van családom és járok suliba is ahol igenis történnek dolgok stb. Én bízok benne hogy nem lesz az életem mindig ilyen de hogyha igen akkor ilyen lesz és kész.

Én visszahúzódó vagyok, de van életem. Vannak barátaim, igaz most nincs párkapcsolatom, de randizgatok is. Imádok utazni ezért rengeteget utazok. Sok időt töltök itthon is, de igyekszem azt is hasznosan eltölteni, felújítok, sütök-főzök és nyelvet tanulok illetve nem sokára bele kezdek egy új szakmában. Nem vagyok boldogtalan, hogy nem járok minden féle buliba és fesztiválra. Nincsen rengeteg barátom, 5-6 ember, de ők igaziak és mindegyiket óvodás korom óta ismerem.

Ismerős a szitu: reggel felkelés, munka, utána ügyintézés-takarítás-olvasás-netezés-császkálás a városban, majd alvás. Majdnem minden nap. Van, amikor bevállalok egy-egy képzést.

De van. Én is visszahú vagyok. Mégis van életem. A barátaimmal szoktam találkozni néha meg a hobbimmal foglalkozni.

Nem olyan az életem, mint amilyen szeretném, hogy legyen. Bár társaságkerülő vagyok, mindig is vágytam egy saját, pár fős baráti körre. Nem tudom ez megvalósulhat-e valaha is. Ettől függetlenül próbálom feltalálni, lefoglalni magam. Most fogok majd érettségizni, szóval lesz feladatom bőven. Mondjuk azt elismerem, elég nehéz úgy koncentrálni, hogy közben az ember sóvárog valami után.