Szerintetek van értelme mélyebben belemenni a kapcsolatba, ha "hülyének" érzem magam mellette?

Ő 21 éves (fiú), én 18 (lány), tehát nem olyan nagy a korkülönbség. Az ismerkedés elején még nyilván annyira nem tűnt fel nekem ez a "műveltségbeli' különbség, mivel főleg könnyedebb témákról beszéltünk (nyilván).

Viszont minnél többet beszélgetünk, egyre jobban érzem a különbségeket... sok témát hoz fel, amihez semmit vagy nagyon keveset tudok hozzászólni. Emiatt egyre jobban kezdek elbizonytalanodni, egyre többet hallgatok, hátha így nem tűnik fel a "tudatlanságom".

Nagyon zavar, hogy hülyének, tudatlannak érzem magam mellette, és szerintetek hasznomra tudnám fordítani, hogy egy ilyen ember került mellém, és tanulhatok tőle, vagy ez a frusztráltság nem fog elmúlni?

Sajnos eleve nagyon csapongó embernek érzem magam... nem találtam egy olyan dolgot, amiben szenvedéllyel elmerülhetek, nincs egy olyan téma, ami annyira érdekelne, hogy órákig tudnék róla beszélni, mert annyira értnék hozzá. Szeretek új dolgokról olvasni, de sajnos a tudás sosem marad meg annyira, hogy utána beszélgetni tudjak róla...

Nem tudom meddig fogja mellettem bírni, egyáltalán észrevette-e a dolgot, vagy még reménykedik, hátha kiderül mi is az, amiben én is csillogok...

Szeretnék felzárkózni, de nem tudom mi a baj... Azt mondják, ha érdeklődéssel nyitsz valami felé, akkor nem kérdés, hogy a továbbiaknak megmaradnak az információk róla... Engem mintha hiába érdekelne bármi is, utólag elfelejtem...