Más is folyamatosan retteg a jövőtől?
Én nem félek, hanem izgulok, és várom.
2019. aug. 22. 14:30
Hasznos számodra ez a válasz?
12/20 A kérdező kommentje:
A jelenben halálra unom magam a munkahelyemen, sok üresjárattal, ha van is feladat, unalmas és egyszerre több.
A jelenben szenvedek a "hiperaktív" munkatársam mellett.
Ha ősszel bizonyos okokból kirúgnak, akkor nyilván keresek másikat, de ugyanezen okokból nem lesz egyszerű.
Több filozófiát nem kérek, számomra üres és semmitmondó.
Én nem félek az ismeretlentől, sőt, keresem. Nem fontos a stabilitás az életemben, a rutin pedig konkrétan kinyír. A komfortzónát egy végtelenül káros dolognak tartom, így állandóan feszegetem a határaimat, igénylem az állandó változást, az ismeretlent.. Pont ezért képtelen vagyok bármin is rettegni.
2019. aug. 22. 14:35
Hasznos számodra ez a válasz?
14/20 A kérdező kommentje:
Ezzel a mentalitással mit szeretnél amúgy elérni?
Most még nem, mert élnek a szüleim, nem vagyok egyedül, van mit ennem, van fedél a fejem felett... De később nem tudom hogy fogok a saját lábamra állni. Jelenleg ott tartok, hogy a 100m-re lévő élelmiszerboltba sem merek elmenni egyedül.
2019. aug. 22. 16:45
Hasznos számodra ez a válasz?
Ma már nem, mert tudom, hogy nem sok mindenben vagyok/leszek továbbra sem sikeres.
2019. aug. 22. 17:59
Hasznos számodra ez a válasz?
Megvannak a céljaim és merek kockázatokat vállalni. Leírhatom, pontosan mik azok, de azzal nem leszel előrébb. Már most is rengeteg mindent elértem, kitörtem egy bántalmazó családból, túltettem magam olyan traumákon, amiket más egy élet alatt nem szed össze, piacképes szakmát szereztem, beszélek több nyelven, külföldön csinálok épp karriert az álommunkámban, amivel még sokat is keresek, vannak tartós, igazi barátságaim, jól működő házasságom. Vannak hobbijaim, terveim, rengeteget utazom, élvezem a hétköznapokat, amiket mindig feldobok valamivel. Ahhoz, hogy itt tartsak bizony nagy kockázatokat kellett vállalnom és sok áldozatot kellett hoznom. A mentalitásom nélkül viszont még mindig otthon keseregnék magányosan, úszva az önsajnálatban, hogy milyen igazságtalan az élet. Kösz, nem. 13as voltam, lehet ezt is lepontozni.
2019. aug. 22. 18:06
Hasznos számodra ez a válasz?
18/20 A kérdező kommentje:
13-as kommented alapján úgy tűnt, hogy csak túlhajszolod magad, végigrohansz az életen, futsz-loholsz karrierért, pénzért és közben elfelejtesz élni.
Én amúgy sajnos hajlamos vagyok ilyen lenni. :( eredménye eddig nem sok van.
Ha gyerekkori traumákat sikerült feldolgoznod, az jó, a legtöbbünknek sohase sikerül, terápiákkal sem.
Kétféle terápiára jártam, mire sikerült, így is majdnem 5 évig tartott, de rengeteg munkám volt benne. Hiszek abban, hogy kellő kitartással bárkinek sikerülhet, ha megfelelő emberhez fordul és ha változni AKAR. És kösz, de élvezem az életem, imádom a pörgést, nem nekem való a lassúság. Nem hajszolok semmit eszetlenül, imádom a munkám, megvan benne a célom (szabadúszóként elhelyezkedni benne és közben utazni, 5 év és meglesz), az emberi kapcsolataimat is folyamatosan ápolom, ezért is tartósak. 100% megoldásorientált vagyok, nem pedig problémaorientált, de hidd el, nem magamtól lettem ilyen én sem, ez is tanulható, még ha sok idő is kell hozzá.
2019. aug. 22. 18:18
Hasznos számodra ez a válasz?
20/20 A kérdező kommentje:
Nekem például a lassúság a fő célom, ezért se akarok gyereket és a munkában is a 6 óra vagy 4 napos munkahét vagy home office az álmom. Utazós se vagyok, ha nagyon jól menne is elegendő lenne teszem azt évi 1 hét külföld, évi kétszer 3-4 nap belföld is.
Nekem konkrétan motivációs tényező, hogy amennyiben mégis elérem a céljaimat, talán élhetek majd LAS-SAN. Nem állandó időbeosztással, rohanással.
Tehát mindenki más.
Ezt azért kérlek, Te is (jó: IS) fogadd el!! ;)
Kapcsolódó kérdések:
