Külföldi munkavállalás. Hogyan határoztátok el magatok, milyen volt hátrahagyni mindent?
A párommal együtt szeretnénk megpróbálni. Eddig nagyon lelkes voltam, jövő január-február van tervben, hogy indulnánk. Jelenleg egy kisvárosban élünk, ahol boltokon kivül nincs hol dolgozzak, úgy érzem itt besavanyodnék és ennyi keresetből nem tudom megvalósitani azt, amit szeretnék.
Ahogy egyre közeledünk a tényleges terv fele, egyre jobban érzem a fájdalmát annak, hogy mindent itt kell hagynom, anyukám, a nagyszüleim, akiket nagyon szeretek, kutyáim,1-2 barátom akik vannak... Ez nagyon elszomorit, tehát ilyen kettősségben őrlödöm. Szivem szerint maradnék, de ugyanakkor megfojt ez a környezet és az, hogy nem tudunk előre haladni az életben és nyomorgok.
Ti mikor éreztétek azt, hogy mostmár muszáj változtatni és menni? Milyen volt megélni? Tudnátok adni nekem pár tanácsot? 22n
válasza: válasza: válasza:a pároddal mész..neme gyedül. Én már így bátrabb lennék, lenne támaszom.
Barátnőm: amíg nem volt munka, mikor kiment párjához, addig rosszabb volt, utána megszokta lassan, nem tudott annyit gondlkodni se
válasza:7 éve Svédország. Alig várjuk,hogy visszamehessünk,pedig mondhatni vezető beosztásabn dolgozunk mindketten.
Felejtsd el,hogy külföldön neked azonnal lesz mindened,pláne hitel nélkül. Sokkal,de sokkal nagyobb hitelünk lett itt,mint otthon lett volna(plusz ugye az otthoni támogatások) és cserébe nem kapunk annyit és olyat,mint otthon a kevesebbért. Spórolni,haladni itt sem lehet, ha lapból nincs semmid és a nullán kezded.
Azok,akiknek annyira "bejött" oszd el kettővel a sztoriját. Hazamennek-pláne felétek-mutogatni az eurót és egy használt "menő" autót, full adidasban. Itt meg látom,miről szól a hétköznapjuk. Látástól vakulásig dolgoznak, szó nélkül csicskáznak sajnos, laknak egy panelban,társasházban-ami Mo-tól nyugatra -északra kétféle lakóközösséget jelent:szociálisan lerobbant, függő helyiek vagy migránsok és fizetik a méregdrága lakbért. Csak erről otthon senki nem beszél és utolsó vérig tagadja. Mint ahogyan azt is,hogy a bevándorlókkal nem lehet együtt élni.
Mi a mai fejünkkel nem mennénk. Otthon és Erdélyben is jó az élet annak,aki dolgozik és nem a tipikus magyar mindenen sírok menatlitással rendelkezik. Otthon jóval kevesebbet fogok kapni,de több mindenem lesz belőle. Mert nem csupán a bevétel számait fogom nézni,hanem az életszínvonalat is. Erdélyben is csodásan meg lehet élni-ott is van családom-ha dolgozol,előtte tanultál persze. 8 osztállyal,érettségivel,használhatatlan szakmával sehol sem fognak kapkodni utánad.
Egy dolog van,ami a hazaköltözéstől visszatart-a buta otthoni gondolkodás, a vadállat stílus, a mocskos beszéd, az érzelmi intelligencia hiánya és a szűklátókörűség.
Amiért megéri elmenni az az,hogy szélesítsd a látásmódod. Hogy a híradóban igenis a valós helyzettel "riogatnak", hogy igenis meg tudod változtatni az élethez való hozzáállásodat és a legrosszabból is kihozni a legjobbat stb.
Ha a kisvárosban nem megy, menj nagyvárosba,vagy Magyarországra. Gondolom állampolgáráságot kaptál.
A besavanyodásra csak annyit,hogy minden európai bevándorló-értsd legálisan munkát vállaló,normálisan gondolkodó ember-a haját tépi,hogy mennyire élettelen itt minden. Alig várja mindenki, hogy hazamenjen a "rosszba".Felejtsd el az otthon megszokott dolgokat.
válasza: válasza:Köszönöm szépen a válaszokat!
A rossz oldalról is sokat hallottam már, tisztában vagyok vele, hogy ott sem fenékig tejfel az élet. Mégis motiválnak a közvetlen közelemből vett példák, párok akik kimentek , három év munka után vettek itthon szép kis házat. Szóval hazajöttek, itt dolgoznak viszonylag kevés pénzért, de legalább van valamijük, amiért itt sokkal több évet dolgoznak vagy fizetik életük végéig a hitelt és mellette nem élnek. Nem szeretnék én sem letelepedni ott, elsődleges célom a gyüjtés, hogy abból akár itthon elkezdhessek valamit(saját kisvállalkozás) Itt, egyszerü emberként, saját fedél nélkül nem is tudom mikor tudnék annyit félretenni, hogy előre tudjak lépni és megvalósitani amit szeretnék.
Igen, tudom hogy már repülővel bárhova... csak sajna nagyiék, akikhez nagyon ragaszkodom ki se mozdulnak, igy őket sajnálom jobban, de igazatok van, talán gyerekes vagyok... elöntöttek az érzések.
válasza:Hát a svéd példa elég sokkoló... Mondjuk Svédországba sose mennék, mert egy elcseszett ország, fényesre nyalják a migrik valagát, akik cserébe nem tudnak viselkedni....
Írországban élek. Itt is kell dolgozni nyilván, de van miért. Van értelme. Nem vagyok multimilliomos, de jól élek, és nyaralás mellett is tudok félretenni.
Az oktatás is jobb it, igaz, az egyetem egy kisebb vagyon volt. Ellenben van rangja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!