25 évesen már fel kéne mutatnom valamit az életben?

Nem kell. Nincs olyan, hogy „kell”!!

Persze vannak társadalmi elvárások. Te is elvárhatsz magadtól dolgokat... de felnőtt emberként nincsen rádkényszerítve semmi! 🙂

Lepontozhattok nagyokosok, de ennyi idősen tényleg meg kell mozdulni, ha valaki akar valamit magával kezdeni. Én nagyon megbántam, hogy nem tettem és igenis érzem a hátrányát annak, hogy elkezdem öregedni de még semmit nem valósítottam meg abból, amit szerettem volna. Nem társadalmi elvárás szempontjából. A magaméból. De egy idő után lesznek olyan területek, ahol a kor hátránnyá válik. Még pszichológiai szempontból is. Minél öregebb vagy, annál kevésbé rugalmas. Például.

Addig kell megalapozni a jövőt, amíg az embernek van rá lehetősége. Utána egyre nehezebb. Nem lehetetlen persze, de nem könnyíti meg az évek száma a helyzetet.

Az viszont igaz, hogy nem kell és nem kötelező semmi. Csak ajánlott.

Mondjuk nem árt, ha egy érettségit fel tudsz mutatni ebben az életkorban... vagy legalább a 8 általánost.

Viccet félretéve, teljesen fölösleges az ilyesmin gondolkodni. Főleg olyan színezettel, hogy mit kell. Akinek meg nem sikerült, az menjen a Dunának? Inkább úgy érdemes megközelíteni a kérdést, hogy merre érdemes továbbindulni ahhoz, hogy hosszú távon boldog lehess. Teljesen mindegy, hogy beleillesz-e valamiféle sablonba vagy nem, azt kell megnézned, hogy hol állsz, és hogy innen merre tovább. Tehát ha valamilyen - bármilyen - okból 25 éves korodra nincs meg a 8 általános, akkor gondolkodj el, hogy kellene-e, és ha igen, akkor hogyan érhetnéd el, mit kell tenned hozzá. Ez független attól, hogy neked felróható okból nincs meg (saját hülyeségedből tojtál a sulira) vagy nem felróhatóból (annyira szegény családban születtél, hogy tényleg nem volt esélyed).

Igaz, bocsánat mester.

Tényleg Károly nap van ma...