Ti hogyan rendeznétek le úgy, hogy 24 évesek vagytok, ha az anyátok folyton azt kérdezné, hogy "mikor lesz unokám? ", meg hogy "jó lenne lassan családot alapítani, nem? ", meg ilyen dolgokat kérdezne?

Leülnék egyszer a kedves mamával és elmagyaráznám neki, hogy 24 évesen az én életem a sajátom. Tehát én döntöm el, hogy mikor szülök, és egyáltalán szülök-e valaha is gyereket, és nem mások kedvéért, hanem azért, mert én a férjem azt akarjuk.

Figyelj arra, hogy egyszerűen és tömören beszélj és ne magyarázkodj. Nen ígérgess semmit, csak tömören és röviden. Az a hatásos.

Aztán minden más próbálkozásnál közölném, hogy a téma lezárva, és a célozgatásokat sem tűröm tovább: az első babás megjegyzésnél hátat fordítani a maminak és szó nélkül otthagyni. És minden hasonló esetben ugyanaz.

A te életed a tied. Nem az övé. Köszönöd, hogy megszült, nem kérted, de ha már megtette, akkor tudhatná, hogy csak kölcsönbe kapott és ajándékba téged Istentől, nem pedig örök életre szóló birtoktárgyként.

"azért hogy 5 éve rá meg elváljak?"

Mondd neki