Lefognak majd engem nézni később amiatt, hogy nem akarok majd családot alapítani?

"Ért 1-2 csalódás"

Mindenkit érnek csalódások, ez az élet része, de ettől nem vállalni gyereket?

El nem tudom képzelni, hogy mégis mi lehet az a csalódás.

Tudod, lehet menni pszichológushoz, ő segít feldolgozni a traumádat.

„Ért 1-2 csalódás” Na ez már alapból hülyeség indokul felhozni. Ez kb. akkora baromság, mint amikor én 1-2(-3?) ilyen-olyan megbántódásom miatt tulajdonképpen saját magamat rekesztettem ki a „társaságból”. Emiatt nem csajoztam, mert elutasítottam (de csak tkp. nem mertem), amikor kellett volna, és emiatt (is!) sok szempontból megrekedtem, és most így kb. 20 éves késéssel próbálok nem pánikszerűen kármentést végezni, hogy ha/amikor sikerül majd családot alapítani – amit remélek –, akkor a lehető legkevesebbet vigyek bele/örökítsek át a saját egykori lelki gyengeségemből/nyomoromból. Mert tudom, hogy ha ezt nem teszem meg, akkor baromira nagy veszteségnek fogom érezni.

Szóval nincs mese. Keress fel egy terapeutát! A szemölcssel bőrgyógyászhoz kell menni. Ezzel terapeutához. Ha az első nem válik be, menj tovább másikhoz! Igyekezz a terápia menetére vonatkozó utasításait betartani, hogy ne pazarold el az idődet és a pénzedet. Az idő az egyetlen, amit nem lehet újratermelni vagy más módon pótolni. Minél hamarabb lépsz, annál hamarabb leszel boldog(abb).

Teljesen mindegy, hogy le fognak-e nézni a döntésed miatt vagy sem, - a Te életed a tied és nem más éli helyetted.

Ezzel együtt a hosszútávú következményeket is majd neked kell majd viselni, kezelni. Nem másoknak kell megfelelned, hanem a saját értékrended, személyiséged összehangoltsága mentén legelfogadhatóbbnak vélt mederben kell a legelviselhetőbben leélni az életed. Végesetben még az utóbbi sem kötelező, - nincs beleszólása senkinek abba, hogy mit kezdesz felnőtt emberként az életeddel!