Hogy kell barátokat szerezni? Olyanokat akikben megbízhat az ember?

Sehogy. Egy tanács, amit útravalóként kaptam a szülőktől: anyádban se bízzál.

Haverkodni lehet, meg érdekkapcsolatokat kialakítani, és ennyi.

Akirol azt hinned az igazi, egyetlen, huseges es oszinte legjobb baratod arrol is kiderulhet, hogy egy ketszinu sajnos.

Ennek nem te vagy az oka, sok embernek nincsenek igaz baratai, mert manapsag tenyleg senkiben se szabad megbizni. Joban lehetsz az emberekkel, de huzz egy hatart aminel tovabb senkinek semmit.

Csak magadban es a kutyadban bizhatsz, ha van.

Az emberekben sajnos nem.

Hiába is keresed, nem hordozza minden ember azt a tulajdonságot, amivel klappolhat Veled. Nekem külföléd miatt nem voltak meg a fix barátaim.

Általános alsó tagozatában lett egy legjobb barátnőm, hozzájuk csatlakozott két lány a baráti körömbe, akik negyedikben érkeztek.

Elkezdtem a felsőtagozatot külföldön és az egykori barátságaim elkoptak majd eltűntek.

Lett külföldön 3-4 barátnőm, de, ahogy hazajöttem, megszűnt a barátság is, mert nekik ott volt az életük és, hiába kerestem őket, eltűnedeztek. (Azt had tegyem hozzá, hogy akik bántottak odakint, azok előszeretettel zaklattak még 1 éven át és vulgáris dolgokat küldözgettek nekem).

Elkezdtem a gimit Magyarországon, ahol lettek barátaim, de, amikor iskolát kellett váltanom, eltűntek, mert megvolt a maguk élete.

Az új gimimben nem igazán tudtam olyan barátokat találni, akikkel mélyebb kapcsolatot tudtam ápolni; kilencedikben volt egy lány, akivel jóban voltam, de ő csak akkor hívott át magához, ha kellett neki egy fogalmazást írnia; vele jól elvoltam, de kiderült, hogy mindent visszaadott az osztálynak, amiket elmondtam neki.

Görcsösen kerestem a barátokat, mindenfele eljártam, de az a mélyebb jó barátság sosem alakult ki, mert a másik fél mindig távolságtartó maradt, nem jött el a találkozóra, édesanyám meg mindig sajnált, hogy nem járnak el a bulijaimba, nem jönnek át hozzám, hogy egyedül vagyok.

Lett egy fiatal (kb 32 éves) kolléganője édesanyámnak, aki nagyon érzékeny volt, mint én és gondolta, bemutatja nekem (én akkor már 19 voltam). És nagyon hamar nagyon mély barátságba mélyült a kapcsolatunk. Néha előjött neki, hogy azért van közöttünk 12 év és, hogy megjegyzéseket kap a családjától, de ez nem volt egy mindennapi témája. Azóta már elmúlt a barátság, de maga az együtt töltött 3 év szép volt.

Létezik az az ember, aki klappol hozzád és, aki szintén akarja a Te barátságodat, de mázlistának is kell lenni, hogy rátalálj.

Erre nincs állandó recept, általában jön magától.

Olyan meg szintén nincs, hogy megismerkedsz valakivel, és rá 1-2 napra már rögtön barátokká váltok. Ez egy hosszú folyamat. Eleinte csak szimpátia van két fél között, azután haverság, majd ha úgy látják, hogy kellően megismerték a másikat, megbízhatnak egymásban, számíthatnak egymásra és ezért erősebben befogadják egymást a bizalmukba, akkor beszélhetünk talán barátságról. De ezt erőltetni nem lehet.