Hogyan tartom meg a barátaimat?

Te mindig add önmagad.Abból nem lehet baj.Így,akik valóban szeretnek veled maradnak,akik meg csak használtak,vagy csak szórakoztak,azok lemorzsolódnak.

Kezdeményezz te,de ne ess abba a hibába,hogy mindig csak te kezdeményezel.Egy olyan világban ami tele van farkasokkal,jobb ha felveszed te is ezt a jelmezt.És csak annak mutasd meg az igazi éned,aki megérdemli.Még így is csalódhatsz,de ez ne tartson vissza.

Nem kell a sok barát hidd el,nekem szolid 3 van, amiből 1 kicsit több.😂

Ha egy barátság nem mélyül le, azért van, mert nem passzoltok össze. Vagy bennük van valami, ami Neked nem szimpatikus vagy fordítva.

Nem lehetséges, hogy a következők egyike jellemző rád?

- Állandóan pörögsz

- Állandóan magadba vagy roskadva

- A két véglet vagy és a hanglatod minden átmenet nélkül váltakozik

- Csak egy témáról tudnak Veled beszélni

- A beszélgetések nem természetesek, nem érted az iróniát vagy furcsán poénkodsz, kissé nyögve-nyelősek a beszélgetések

- Furcsa megjegyzéseid vannak, amiket nem lehet érteni honnan jött vagy egyszerűen ijesztőek

- Mindent szó szerint veszel vagy belekötsz mások mondandójába

- Nehezebben érted meg mások mondandóját, részletezniük kell az elhangzottakat

- Sértődős vagy

Ha igen, akkor az elhagyásán kell dolgoznod.

Lehetséges, úgy érzik, túl magasra teszed a mércét és inkább már meg se próbálják felérni, ezért csak bohóckodnak vagy igazából próbálkoznak kommunikéálni, de Te másmilyen vagy mint ők vagy csak próbálnak tisztes távolságba kerülni és felszínessé tenni a kapcsoaltot.

Kérdező, amikor gimnazista voltam, ebből nekem sok gondom volt.

Egyrészt nagyon sokszor olyan dolgokat hittem viccesnek, amit igazából csak én értettem. A fejemben a gondolatok követték egymást, szépen alakulgatott egy humoros gondolat és a csattanót annyira humorosnak véltem, hogy megosztottam másokkal... pedig annyira nem vonatkozott a szituációhoz. Ebből kiindulva lettek tréfás megjegyzéseim szituációkra; Például "Maradt szendvicsem. Kéri valaki, hogy ne vesszen kárba?" kérdezte valaki, mire vigyorogva odavetettem, hogy "Add a kutyáknak".

Vagy random mondatokat mondtam ki, amit utána magyaráznom kellett, hogy annak mi a csattanója.

Emellett nagyon váltakozott a hangulatom; rengeteg olyan pillanatom volt, amikor bepörögtem, vihogtam, nem bírtam magammal, majd bezárkóztam és nem lehetett hozzám szólni se. De még gimiben inkább az első dominált.

És, ha negatív visszajelzést kaptam, nagyon gorombán, néha kiabálva reagáltam.

Ezt tovább vittem az egyetemre. Ott elnzőbbek voltak velem, barátaim is lettek, de a legtöbb felszínes volt.

Az első komolyabb munkahelyen is ilyen voltam még.

Aztán az írás bejött a munkám mellé, plusz idősödtem is és változtam.

Az írás segít abban, hogy ott kiadjak minden feles energiát és egyensúlyban tudjam a lelkem tartani.