Hogy lehet így barátkozni?

Másik város, már mindenkinek megvannak a barátai, gyerekek. A gyerek miatt különösen próbáltam volna összejárni másokkal, de ugyebár már megvannak a családos barátjaik, így a gyerekeiket nem kezdik el mással összejáratni. 3 éves már az enyém, sokszor kaptam meg, milyen anyás, még ezektől az anyáktól is, akikkel hiába próbáltam kapcsolatot teremteni. Általában 1 évnyi próbálkozás után nem kerestem őket többé és utána ők sem engem. Ők előtte sem.

Még külön anyukás csoportot is létrehoztam, ahol próbáltam arra buzdítani az anyukákat, hogy hozzanak létre találkozókat saját korosztályban és én meg is hirdettem. Volt 2 jelentkező, akikkel azóta sem találkoztam.

A csoportban benne voltak az említett ismerősök is, akik közül az egyik férjem ágán rokon (férjem után költöztem új városba). Ezt a rokont a hétvégén el akartam hívni egy városi programra. Nem volt jó nekik, ő viszont olyat ajánlott helyette, amiről kb. előre tudhatta, hogy nem megfelelő, de addig-addig erőltette, míg igent nem mondtam. Ekkor azonban elkezdett sértegetni, csak nyeltem a szavait, kifejezve hogy nem értem... és végül közölte velem, hogy ő milyen sokat próbálkozott barátkozni, de velem lehetetlen, ők próbálnának bevenni a társaságba (na persze... ), de ha nem akarom, akkor soha többet nem számít ránk. Majd letiltotta a válaszadási lehetőséget.

Ez azért is volt óriási sértés, mert hatalmas erőket tettem hosszú ideje affelé, hogy velük és másokkal összejárjunk, visszaolvastam minden üzenetváltásunkat, mert máshogy hosszú ideje szinte nem is kommunikáltunk és nem látom, miket utasítottam volna vissza.

Azt látom, hogy tavaly pl. én írtam rá elsőnek augusztusban. Soha nem kezdeményezett.

4 és fél hónapig működött egy kisgyermekekkel foglalkozó termem, felajánlottam, hogy bármikor jöhetnek ingyen, de nem jöttek.

Sajnos üzletileg nem működött, mert már volt 2 hasonló vállalkozas a kisvárosban. Így alig volt 5 vendégem, azok sem rendszeresen.

Az ottani anyukákkal is próbáltam volna valamit fenntartani, de úgy néz ki, hogy ha nincs bennem haszon, már nem vagyok érdekes.

Innentől kéne velem valamit kezdeni... A mostani eset után újra ráírtam utcabéli anyukákra, hogy jön a nyár, szívesen játszunk együtt.

Tudom, gáz ez az írogatás, de én soha senkit nem látok, nem tudom, hova bújnak. Csak a képzeletekben él az átkopogós régi módszer.

Szóval megkaptam a szokásos illedelmes válaszokat, mint tavaly is, de semmi konkrétum.

Hogyan lehetne ezt előrébb mozdítani, hogy valóban legyen is belőle valami?