Új embereket szeretnék megismerni, de élőben nem nagyon tudok barátkozni, neten meg nem nagyon lehet. Mi a teendő?

Csak úgy, hogy erőt veszel magadon, anélkül nem. Tudom milyen nehéz, nekem is ilyen volt, de rá kell venni magadat, feltüzelni hogy odamenj és beszélgess. Ez elég viccesnek hangozhat aki nem érez ilyet, de akiben gátlások vannak vagy tart attól hogy mi történik, az sokszor szorong.

El kell kezdeni és ha rossznak is érzed az elején, arra fókuszálj hogy gyakorolsz és nincs rajtad nyomás. Úgy számolj, hogy soha többé nem látod őket, nem kell tartanod tőlük. Nem szokott semmi gond lenni amúgy, és így kellemes meglepetés ha jófejül állnak hozzád (úgy fognak). Mantrázd hogy minden rendben lesz, nyugtatni magad, aztán hajrá.

Nézz ki olyan helyeket amik tetszenek, legyen az kocsma vagy szabadtéri hely, mindegy. Programokra is elnézhetsz amik érdekelnek és ott is beszélgethetsz másokkal, adott lesz a téma is.

Változtatni kell akarni, az akaratot tettekbe fordítani és megpróbálni nem görcsölni rajta. Ahhoz pedig az kell, hogy ne barátkozni akarj, csak beszélgetni egyet, mindegy mi lesz aztán belőle. Esetleg a témákat összeírhatod előtte, hogy az elején miket hozz fel, bár nem nagyon lesz olyan hogy nincs miről beszélni.

Így van, gyakorolni kell, hogy legyen változás.

A netes beszélgetések alapján jöhetnek témák élőben is.

Olvasd el a következőt (és tanácsokat írd ki magadnak, gyakorlati alkalmazása biztos segít):

Emma Sargens, Tim Fearon: Társalgás

[link]

Élőben miért nem megy a beszélgetés, mire gondolsz, mit érzel közben? Félsz, rágörcsölsz a témára, félsz attól, ha "nem jut eszedbe semmi, elakad a beszélgetés, és ez milyen kínos lesz", esetleg attól tartasz, hogy "olyat mondasz, hogy a másik kinevet"?

Figyeld tudatosan az érzéseidet az ilyen szituációkban.

Hány éves vagy és milyen nemű?

Én is ugyanígy vagyok