Mi a baj velem?

Nem régiben egy nagyon régi barátságomnak lett vége, mert a volt barátnőm megsértődött rám egy teljesen mondvacsinált dolog miatt, amiben a közös ismerősök is nekem adtak igazat, kivéve a barátja. Egy jelentéktelen dologból csinált hatalmas botrányt és az a fajta ember akinél nincs bocsánat.

A másik legjobb barátnőm, akit szintén tízen éve ismertem sajnos a jelenlegi és az ex barátja vitte el egy nagyon rossz irányba. Én is vidéki vagyok, de nem tudom máshogy megfogalmazni, mint lecsúszott falusi trógerek szintűek azok a srácok. Vele ugyan nem vesztem össze, csupán fokozatosan megszakadt a kapcsolat.

Amióta elkezdtem a felsőoktatási tanulmányaim új barátságokat egyáltalán nem sikerült kötnöm, felületes ismeretségeim vannak itt-ott. Én igaz barátokra vágyom, mint például amikor gimis voltam és volt körülöttem 2-3 olyan ember, akivel mindent megoszthattam. Velük a mai napig is megmaradt a kapcsolat, de ritkán beszélünk és találkozunk, messze kerültünk egymástól, viszont ezekkel az emberekkel a mai napig bármit meg lehet beszélni.

A szaktársaim valahogy nem vettek be maguk közé. Fogalmam sincs mi lehet a gond. Akikkel meg többet beszélek ők is olyanok, hogy van egy szint, de nem mélyült el a dolog. Klikkek vannak.

Pedig nem vagyok sem bunkó, sem antiszociális, de az a feltűnési viszketegséges sem, ha tudok osztok meg jegyzeteket és segítek, de valahogy azt érzem esélyt sem kaptam. Egy emberrel ugyan barátok lettünk, de ő itt hagyta a szakot. Ez az én szerencsém.

Barátom ugyan lett, viszont azt érzem egy kapcsolat nem pótolja a barátokat, mert mindkettőre szükség van az életben.

Egyáltalán léteznek a mai világban még igaz barátságok?

Hol kéne keresnem embereket?