Miként deríthetném ki: miért futnak zátonyra emberi kapcsolataim? (bővebben lent)

Fontos, hogy határt kell szabni az embernek a többiek felé. persze, adjon ő is, mutasson meg magából pár dolgot, de ne legyen önfeláldozó, hogy csak ő ad bele.

Vizsgáld meg az eddigi kapcsolataidat, hogy mit tettél bele, mit adtál, hogyan cselekedtél, mit éreztél, amikor ezt vagy azt megtetted, illetve nem tetted meg. Ebből kirajzolódik egy, a dolgok hozzáállásához való módozat, amiket alkalmazni szoktál. Ha ezen mélyen elgondolkodsz, akkor rá kell jönnöd, hogy mi a hiba ebben a megoldási módodban, illetve párhuzamban el lehet kezdeni rajta gondolkodni, hogy hogyan kellene máshogyan cselekedni helyette.

Hosszú út, de megéri végiggondolni.

Voltam hasonló szituban én is. Néha még most is előfordul.

Annyi info alapján, amit leírtál, szerintem vizsgáld meg azt, hogy ezeket az embereket milyen időközönként keresed, ha ők nem keresnek. Lehet azért nem keresnek, mert tudják, hogy úgyis keresed őket bizonyos idő elteltével. Bármilyen emberi kapcsolatban fontos az egyensúly az adás - kapás szintjén. Ha az egyik ember sokat ad, ezáltal túl aktív egy kapcsolatban, akkor a másik passzív lesz és nem tesz a kapcsolatért annyit, amennyit az egyensúly fenntartásához kellene. Nálam bevált az, ha a másik nem keres magától, akkor visszalépek egyet, nem keresem és végül előkerül magától. Emberfüggő, hogy mennyi idő után, van akinél pár nap, van akinél hetek, az életvitelüktől is függ.

Még azt is megnézném a helyedben, hogy ezek a dolgok, amiket nem kapsz meg a kapcsolatokban, mennyire elvárások a részedről. Mármint úgy értem, mennyire érzékelheti a másik ember azt, hogy bizonyos dolgokat elvárnál tőlük. Az elvárások mindkét oldalról hátrányosan is hathatnak egy kapcsolatra, egyik részről, aki elvárásokat támaszt a másik emberrel szemben, az általában csalódik, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy ő várná, másik részről a másik fél, akivel szemben az elvárásokat támasztják, nyomás alatt érzi magát, ezáltal kihátrál a kapcsolatból.

Nyilván, vannak határok, amiket érdemes meghúzni, ez általában ott van, ahol még nem ártasz se magadnak, se a másiknak. Szóval az elvárások nélküliségen nem azt értem, hogy hagyd, hogy bármit megtegyenek veled, viszont szerintem érdemes az embereket úgy elfogadni, ahogy vannak, és nem átformálni a saját képedre őket, ha ez fennáll esetedben. Akivel nagyon nem passzoltok értékrendben, elgondolásokban, azok úgyis lemorzsolódnak, de így helyet adnak az újnak.

Ha van kedved fejtegetni a témát még, akkor írjál. :)

Túlbonyolítod, kérdező.

Nem kell ide pszichológus, se marha nagy megfejtés, az emberek alapvetően önzők, ha nem vagy csinos/jóképű, szórakoztató, akkor nagy eséllyel csak lelki szemetesládának fognak használni, vagy akkor keresnek csak, ha segítség kell nekik.

fiatalabb vagyok, mint te, és én már nem is nagyon próbálkozom. kilógok az átlagból több szempontból is, túl komor, problémás vagyok az emberek szemében, a felszínes kapcsolatok, bulizások nem érdekelnek.

Sokkal többen vannak még igy, mint gondolnád.

Nagyon nehéz olyan barátot találni, aki egész életünkben jelen van és tiszta önzetlen a kapcsolat.

Nekem is volt egy gyerekkori legjobb barátnőm, akivel tervezgettük, hogy a gyerekeink is biztos ilyen jóba lesznek és keresztanyukák leszünk stbstb... Aztán lett párja és konkrétan lelettem kakilva .

Több éves barátság szünt meg egyik hétről a másikra.

Szóval csak unalomüzésre voltam jó. Ha van más elfoglaltság, már nem számitok.

Kb az összes barátommal igy jártam.

Már csak a párom volt. Aztán véletlenül megismertem a párom haverjának a párját, akivel nagyon hasonló a személyiségünk és nagyon jóba lettünk.

De erről se tudom megmondani, hogy ideiglenes a barátság vagy ez tényleg fog tartani.

Párkereséssel hogy állsz? Lehet abba több hangsúlyt kellene fektetned, mert jobban megéri. Ha megtalálod a megfelelő személyt, a családod sokkal többet ér néhány idegen ember ideiglenes barátságánál.