Egy olyan ember aki elhagyott amikor a legnagyobb szükségem volt rá, az szeretett egyáltalán valaha?
A másik kérdésem.
Miért hiányzik egy olyan barát,aki,annak ellenére,hogy tudja mennyit szenvedtem, simán képes volt kísétálni az életemből?
Ez annyira nehéz.
Egyébként a dologban az a vicc,hogy én mindent megtettem érte.
Megmentett engem aztán másodszor is azt ígérte nem hagy engem el, és mégis elhagyott.
Tisztában van vele,hogy szenvedek.
És valószínűleg nem érdeklem.
Csak ez az egész fura.
válasza:Ugyanez, pepitában. Sokadjára.
Az emberek szarok, ez van.
válasza:Egyszer mentett meg.
Nem folyamatosan.
Teljesen normálisan él,megnyugtatlak.
Csak azért kérdem,mert én mindig mellette voltam.
Mindig ott voltam neki.
válasza:1, Lehet, hogy szeretett, csak megijedt a felelősségtől. Teljes mértékben ismerted? Mert lehet, hogy van valami saját oka, amiatt így tett;
2, Lehet, hogy neki is szenvedés volt az egész dolog, csak nem merte kimondani azt. Nem tudhatod, hogy ő mit élt meg a korrábbi életében, így nem biztos, hogy nagyon direkt így akarta volna, csak jobbnak látta így tenni.
Nem biztos, hogy nem érdekled, csak lehet, hogy a helyzettel nem tud mit kezdeni.
válasza:4-essel értek egyet.
Valamint azt is megtudom érteni ha valaki nem ilyen morálban akar élni. Ő értsen meg, de te megérted őt? Vagy csak a saját bajod foglalkoztat? Kérdezted tőle valah hogy van? Hogy viseli ezt az egészet? Mert ezekszerint elég szarul...
válasza:Vagy az is lehet, hogy egy sekélyes alak. Pont olyan, mint amilyennek a kérdezőt akarjátok beállítani.
Nem ismerjük a sztorit, nem tudunk ítélni. De ti elődöntöttétek, hogy a kérdező a szemét. Ügyes.
Ami engem illet, folyamatosan cserben hagynak, viszont ha bárki bármit kér tőlem, akkor ott vagyok és segítek.
Utaztam már három órát (oda-vissza) azért mert egy barátom mondta, hogy nagyon szomorú és szüksége lenne rám, rögtön megoldottam, hogy ott tudjak lenni. Amikor nekem volt ugyanez a bajom még online se hallgatott meg, mert neki ott a párja és hagyjam békén.
Vagy amikor teljesen hanyagol valaki, aki azt állítja a barátom, és ott lakik egy házzal odébb, de sose találkozunk még három mondatnyi sziahogyvagyra se. Ez az ember, amikor tudta, hogy nincs kihez fordulnom és nagyon kellett volna, hogy segítsen valamiben és meg is ígérte. Aztán nem jött. Egyedül kellett megoldanom, és nem volt egyszerű. És még sok ilyen történetem van.
De nyilván kizárólag minden az én hibám. (úgy is, hogy ezen emberek ha ezt állítottam, azonnal mondták hogy nem velem van a baj... Uhm. Jó.)
válasza: válasza:Oké...akkor a konkrétumok.
Megismertem lassan 6 hónapja.
Október 11.-én konkrétan.
Eleinte nem akartam nagyon írogatni vele,de nagyon aranyos volt és elég perzisztens.
Belementem.
Megismertem.
Megszerettem.
Itt a gyík-on ismertem meg.
Válaszoltam egy kérdésére és utána rám írt privátban.
És akkor a lényegesebbek.
Abban az évben már rengeteg rossz dolog történt.
És akkor jött a legnagyobb pofonom.
Konkrétan két napra rá hajléktalan lettem.
2 hónapon keresztül nem volt otthonom,egy autóban éltem.
Élhetrem volna házban.
De,2 választásom volt abban az időben.
1,vagy meleg házban alszom minden nap,viszont a padlón mint egy kutya,egy olyan embernek a házában aki konkrétan utál és gyerekkorom óta rosszindulatú velem.Ez az ember elvette volna minden életkedvem.
Egyetlen dolog maradt nekem addigra.
Ez pedig a méltóságom.
És én úgy döntöttem azt az egyet nem,azt nem adom oda.
Azt nem fogom elveszteni.
Lehet hogy nincs semmi,de azt nem vagyok hajlandó odaadni.
2.
Ez az opció volt az egyetlen út.
Hideg volt.Mínuszok.
De volt egy takaróm meg egy paplanom, párnám.
A takaró alatt nem is volt olyan rossz.
Nyugodt voltam,boldog.
Nap közben még melegebb is volt az idő.
Kisütött a nap is.
Azt nagyon szerettem.🤗
A házba csak feltölteni a telefonomat jártam be.Kétszer.
Nem volt jó.
Este mindig fura érzésekkel voltam a kocsiban.
Egy részről a kényszereim,meg a rituáléim miatt picit nehéz volt,viszont úgy érzem a döntésemmel saját magamat mentettem.
És sikerült.
Este,amikor ott"volt"velem akkor boldog voltam.
Így is próbáltam pozitívan látni a helyzetem.
Tudtam hogy nem lesz ez mindig így.
Lesz jobb is.
Azt még csak leírni sem tudom, hogy egyszerűen milyen boldogságot éreztem,mert tudtam,hogy este beszélni fogunk.
Akkor sose fáztam.
Nem akarok költői lenni.
De tényleg melegséget éreztem.
Úgy éreztem megtaláltam a lelki társamat.
Akivel majdhogynem mindenben hasonlítunk.
Még bizonyos dolgok is ugyanúgy történtek meg az életünkben.
Ugyanaz az érdeklődési kör.
A természet szeretete.
Rengeteg minden.
Folyamatosan képet kért.
Két dolog miatt nem szívesen küldtem.
Egy nem tartom magam szépnek.
Másrészről hogy küldtem volna neki képet egy autóban????
Nem beszélve a régi telefonom kamerájának minőségéről.
Végül küldtem neki a fele arcomról,de ez már akkor történt amikor anyu talált egy albérletet és beköltöztünk.
Mondjuk akkor is a fele arcomról és később is.
Akkor is találkozni akart velem amikor még a kocsiban voltam.
Úgy tudta még mindig ott éltem,ahonnan elköltöztünk.
Nem akartam én hazudni neki.
De szégyelltem a körülményeimet.
Meg nem akartam hogy aggódjon.
Meg amúgy sem tudott volna érdemben segíteni.
Nekem bőven elég volt,amit akkor éreztem,amikor vele beszélgettem órákat.
Decemberben nem beszéltünk már,mert összevesztünk.
Igen,veszekedtünk.
De nem mondtam neki akkor sem semmit.
Azt se tudta hogy nem dolgozom.
Azt hitte otthonról dolgozom.
Valamit írnom kellett neki,mert nem tudtunk egész nap beszélni.
A lényeg.
Egy 2 hétig nem beszéltünk.
Aztán újév napja utáni már nem emlékszem hányadik napon ráírtam másik accountról.
Muszáj volt másikat csinálnom,mert nem akart velem beszélni.
Aztán elmondtam mindent.
És sajnált (amit nem szeretek egyébként).
De muszáj volt őszintén elmondanom neki mindent.
Az úgy átszakított egy elég komoly gátat a kapcsolatunkban.
Az én részemről biztosan.
Minden jó volt.
Aztán egyszer a barátnőmmel részegek voltunk, jól éreztük magunkat.
És küldtem neki egy hangüzenetet,amiben azt hiszem azt mondtam,hogy nagyon szeretem, és hogy rám mindig számíthat.
Mondtam neki,hogy ő mindig a legjobb barátom lesz.
Igen,legjobb barát.
Akkor is ha nem találkoztunk személyesen.
Én akartam.
Eleinte ő is.
Aztán mivel neki barátnője van, ezért már nem akart találkozni.
Aztán egy idő után megint.
És nagyon össze voltam zavarodva.
Azt mondta az üzenet küldése után,hogy kiábrándító vagyok.
Meg hogy mit akarok tőle?
És hogy nem küldtem egész arcos fotót.
Miután tiltott Facebook,gyík-on elküldtem az egész arcos képem.
Aztán egy olyan képet is,amin a gyulladt pikkelysömörös arcom van.
Csak hogy tudja miért nem szeretek képeket csinálni magamról.
Ez 2 hónapja.
Semmi reakció.
Semmi.
Pedig a tiltása előtt két héttel,amikor csával köszöntem el tőle,mondta,hogy miért csá?
Ő azt hitte a barátja akarok lenni és nem egy haver.
Ezért gondoltam,hogy minden rendben van köztünk.
Hogy tényleg egy igazi barátra találtam benne.
Megtaláltam a lelkem másik felét.
Ezért is volt ez a két hónap egy hatalmas arconcsapás.
Legalábbis én így éltem meg.
Esténként elviselhetetlen néha.
Hiába vannak barátaim.
Az ő hiányát sajnos nagyon érzem.
Tudja hogy hogy érzek,hogy mennyire fáj.
Elmondtam neki.
Mondtam hogy ott akarok neki, érte lenni.
Nem reagál.
Ennyi a történet.😔
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!