Normálisak? Mit csináljak velük?

Néha olyan bunkónak érzem magam a barátaimmal szemben... Van két legjobb barátnőm, osztálytársak vagyunk, egyikőjük kb. két jött át a mi iskolánkba. Őt hívjuk mondjuk Lilinek, a másikat pedig Ritának.

Ritával Lili érkezése előtt nem igazán foglalkoztam, volt másik barátnőm (aki legyen Panna), de nem is nagyon bírtam őt. Pannával nagyon jóba voltunk. Ebben az évben jött hozzánk Lili. Ő egy elég dagi lány... Pannával nagyon szemetek voltunk, piszkáltuk (de nem a testalkata miatt). Aztán az a tanév úgy telt el, hogy Pannával nagyon utáltuk Lilit, és Ritát is (Panna és Rita régen legjobb barátok voltak). Aztán Pannának iskolát kellett váltania. Egyedül voltam, "muszáj" volt Ritával és Lilivel barátkoznom. Ritával valahogy jóba lettünk, ő bírta Lilit, de én nem igazán. Aztán pár hónap múlva én is megszerettem, de még mindig kibeszéltem a háta mögött. Tudom, borzasztó. Abban a tanévben eléggé ingadozó volt a barátságunk. Valamikor szerettem, valamikor nem.

Aztán idén mi hárman valahogy legjobb barátok lettünk. A tavalyi nyarat végigbeszélgettük, átmentünk egymáshoz (Lili másik városban lakik). Nagyon sok közös titkunk, emlékünk van. De én mégis úgy érzem, hogy nem igazán a legjobb barátaim. Nagyon idegesítőek, folyton kritizálnak engem. Mi hárman három különböző típusú ember vagyunk.

Lili még mindig eléggé telt (amivel egyáltalán nincs bajom), nagyon kényes, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor egyből megsértődik. Emelett amikor pl. interneten beszélgetünk, mindig felkiáltójelet tesz a szó végére (pl. Szia! Mizu?! vagy éppen csak egy sima "xd után tesz !-et. Ez mindenkit nagyon zavar, mondjuk is neki, hogy hagyja abba, de erre fel csak mégtöbbet ír, csak letilt, megsértődik... Ez másokat is nagyon zavar.)

Rita sem épp nádszál, nagyon hülyén öltözködik (inkább igénytelennek mondanám, pl átlátszik a nadrágja, nem a méretét hordja, hanem kisebb ruhákat, ami nagyon undorítóan néz ki). Maga a kinézete is eléggé taszító.

Én pedig egy sportos ember vagyok, adok a kinézetemre, elegánsan és csinosan öltözködöm. Figyelek magamra, alakomra, mit eszem, hogy viselkedek, ne beszéljek csúnyán. De ők mindig beszólnak ezért. Ha például meglátnak rajtam egy új ruhát, már is elkezdik, hogy mi ez a stílus (egy évfolyamtársamhoz hasonlítanak), mi van rajtam, mi bajom van, hogy én ilyeneket veszek fel. Nem értem őket, miért zavaró, ha én stílusosan öltözködöm, mert ők nagyon igénytelenek, sokszor egy hétig ugyanaz a ruha van rajtuk (egyszer hétfőn Lili leöntötte magát joghurttal a suliban, és egész héten az volt rajta). Vagy ha meglátják, hogy én egészséges kaját viszek a suliba, pl. megeszek egy répát, akkor is odaszólnak, hogy "Na mi van, nyúl lettél?" "Hú de egészséges valaki!", meg ilyenek. Ők pedig az extaszendicsüket majszoljatják, tele van pakolva mindennel (pl. 3 féle sajt, sonka, zsírral megkenve, májkrém stb.). És ebből megesznek egy nap hármat, és még nekem jönnek sírni, hogy piszkálják őket az alakjuk miatt. De nemhogy tennének elle, mondjuk sportolnának, nem ennének mindent össze-vissza... Már nem bírok velük idegileg. Van, mikor rinyálnak, de van, amikor még tök jó fejek, viccesek, kedvesek.

Legtöbbször amikor megint beszólogatnak valamiért, legszívesebben otthagynám őket a pics@ba. Ezt már csináltam párszor, mert nagyon felidegeltek, ekkor Lili sírni kezd (szó szerint), hogy már megint mi bajom van velük, miért nem akarok a barátjuk lenni. Elmondom nekik a helyzetet, de nem értik meg, másnap minden kezdődik elölről.

Szerintetek mit tegyek? Én nem tudok megváltozni, de nem is nekem kéne... Hogy vegyem rá őket, hogy kicsit toleránsabbak legyenek, fogják vissza magukat?

(Remélem nem engem hoztok fel, hogy velem van a van, önző vagyok.)

Minden segítséget köszönök!