Miként kezeljem a megaláztatást és csalódást?
Volt valaki akinek nagyon a barátja szerettem volna lenni. Nagyon jó véleményem alakult ki róla bennem a megnyilvánulásai alapján, csupa jó tulajdonságai megfogtak, elvarázsolt a személyisége, hogy milyen népszerű az emberek számára. Rengeteg ismerőse, barátja van, nagyon népszerű.
Szerettem volna megismerkedni vele, a bekerülni a baráti körébe, mert annyira megfogott azzal a viselkedésével és kedves tulajdonságaival amit külső szemlélőként láttam.
Sajnos ő nem kért belőlem, közölte, hogy nem tart igényt a barátságomra, akkor nagyon rosszul és csalódottan éreztem magam. Velem másképp viselkedett, teljesen ellentétesen, ellenségesen. Összeomlottam.
Miért van az, hogy az ember szeretne tartozni valakihez mint barát, igyekszik a legjobbját adni, de nem kérnek belőle.
Miként kezeljem ezt az érzést, hogy normális egyensúlyba érjek, újra jól érezzem magam a bőrömben.
"Mit mondott, miért vélekedik így?"
Mentálisan problémásnak nevezett. Szóval értitek.
# 13-as
Arra értette, hogy egyértelműen agyalágyult vagyok.
Szerintem pedig igaza volt az illetőnek, tényleg nem lehetsz mentálisan ép, ha képes voltál egy egész álomvilágot összerakni a fejedben egy olyan illető személyiségéről, akit nem is ismersz. Én is eléggé le lennék döbbenve, ha egyszer csak a semmiből elém állna egy ember, hogy ő úgy gondolja pontosan tudja milyen ember vagyok és a barátom akar lenni, egyből megszólalna a fejelmben a vészcsengő. Szerintem félhetett attól, hogy zaklatni fogod a barátságoddal, így csírájában elfojtotta a próbálkozást. Gondolom nincs szüksége új barátokra, teljesen idegen vagy számára, ijesztő lehetett, ha hirtelen letámadtad a barátságoddal és azzal a kitalált képpel, ami a fejedben él róla.
Ez egy idegen ember, egyáltalán nem kellene megviselnie annak, hogy nem akar a barátod lenni, ebben semmi olyan nincs, ami miatt egészséges ember összeomolna. Nyiss olyan emberek felé, akik érdeklődést mutatnak irántad.
Megértem az érveidet #18-as.
"Nyiss olyan emberek felé, akik érdeklődést mutatnak irántad."
Az van, hogy nem volt senki az utóbbi időben aki baráti érdeklődést mutatott volna az irányomba.(32 éves vagyok)
Magányosnak éreztem magam e miatt, ezért gondoltam úgy, hogy megpróbálok nyitni, barátkozni az általam szimpatikus személyiségnek vélt személy felé, tévesen.
Ne értsd félre nem estem kétségbe e miatt az elutasító fogadtatás miatt, csak kicsit csalódást és megaláztatást okozott. Tanultam az esetből, át fogom vészelni. Legközelebb megpróbálok jobban választani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!