Mi a baj velem?

Ismerős érzés,velem is fordult már elő hasonló.

Azt tudom javasolni,hogy gondold át,hogy mi válthatta ki ezt az idegenkedést a többiekből.Esetleg kérdezz rájuk,hogy minden rendben van-e?Mond el nekik őszintén,hogy mit érzel,és beszéljétek meg.Én a helyedben biztosan ezt tenném.

Bocsi,hogy nem tudok most semmi okosabbat mondani.

Én, is voltam, így sajnos.

Állj, oda eléjük és szépen kérdezd meg, hogy mit tettél, amiért hanyagolnak. Ha, még ez után sem változnak, légy nyitott és szerezz új barátokat.

Még, ha akár milyen szomorúnak is tűnik, meg diszlájkolták az 1-ső válaszát...valamennyire igaza van, hogy nem nagyon szabad kötődni az emberekhez, a barátok jönnek-mennek sajna.

(Rám is az egyik bff-em haragudott meg (én is gimis voltam), mert a vizsgánk előtt (2 hónapig) kissé stresszes voltam, ezt nevezte "hisztinek", de azt nem vette figyelembe, hogy előtte 4 évig, minden nap (kivéve hétvégén) hallgattam a hisztijét, meg a sírását egy fiú miatt (aki nagyon tetszett neki, de a fiú nem viszonozta és csak látásból ismerték egymást). Meg a barátom, miatt is haragudott, na arra tényleg semmi oka nem volt, mert a baráti körünkben, akik cikizték a nyavajgása miatt, még meg is védtük őt tőlük,...na mind1 ..kérdeztem, hogy mi baja van én velem, de csak húzta a száját és gúnyosan, mondta, hogy semmi...ezt komolyan mondom vagy 10x eljátszottuk kb 1 hónapon belül. Még a végén leordítottam, hogy "Hogy álljon elém és most már tényleg, mondja meg mi a f****z baja van velem."mert már nem bírtam, hogy így viselkedik velem, amikor még reggelit is csináltam, meg segítettem a háziba is neki de tényleg mind1...utána a nyáron jóban voltunk, majd sulikezdésnél, megint elkezdte, mert át vette ezt a "flegma, beképzelt" stílust az új barátnőjétől (mind, ez alatt elég csúnyán ki voltam közösítve, én is úgy éreztem, hogy senki nem kíváncsi rám)...a végén, meguntam, belefáradtam az egyedüllétbe, és újbarátokat szereztem)

19l

A régi barátok;

természetes, hogy, ha gimibe mész, az álatlános iskolai barátok elkopnak; ha csak nem egymás szomszédai vagytok vagy nem ugyanoda jártok gimibe.

***

" A problémák általános iskola végén kezdődtek, amikor a barátaim elkezdtek barátkozni egy másik lánnyal, engem pedig szépen elfelejtettek. "

Ez is természetes; nekem is volt, illetve kívülállóként is láttam ilyet egy barátságban - ha egy lánnyal jobban kijövünk, természetes, hogy a másikat hanyagoljuk, az új lány fele húzódunk, vele alakul ki egy szorosabb viszony.

***

"Amikor gimnáziumba kerültem, lett egy-két lány akivel jóba lettem, és úgy tűnt minden rendben. Az utóbbi időben viszont olyan, mintha haragudnának rám valamiért, pedig tudtommal nem követtem el ellenük semmit. Elég rossz érzés, hogy akikről azt hitted, hogy a barátaid egy pillanatról a másikra levegőnek néznek. "

Miből gondolod, hogy ez harag? Nem lehet, hogy egyszerűen a barátkozás kialakulása alatt a jellemed nem volt szimpi?

Írja valaki, egy kicsit vizsgáld meg magad, én is ezt javaslom.

1. Nem vagy túl borulátó?

2. Nem vagy túl aktív, akivel nem lehet bírni?

3. lehet változatos csevelyt folytatni veled vagy mindig ugyanaz a téma? Írod, "mindeneről el lehet velem beszélgetni." - De nem lehet, hogy amikor Te kezdeményezel, mindig ugyanazt hoizod fel?

Esetleg nincs egy furcsa beszélgetési stílusod, hogy karót nyelt vagy a csevegés alatt, kissé érthetetlenek a vicceid, rákoncentrálsz a beszélgetésekre, stb?

4. Nem vagy esetleg túlságosan rápörögve a tanulásra?

5. Nincs valami olyan tulajdonságod, ami taszító egy osztálytárs szemében? (Pl túl lusta)

Hirtelen ezek jutnak eszembe.

***

"Tudom, hogy nyitnom kéne mások felé, de úgy érzem senki sem kíváncsi rám." - Nem így kell hozzáállni. Meg kell magad nézni belülről, milyen vagy és mi az, ami elkedvtelenít másokat, hogy Veled beszélgessenek, azon próbálj változtatni, ne mond azt, hogy "Én ilyen vagyok és kész".

***

"Remélem valaki tud hasznos tanácsot adni, mert már tényleg nem tudom, mit kellene csinálnom. Előre" - Én énekkaros voltam, illetve jártam ilyen-olyan körbe iskolán belül. Úgyhogy osztályon kívül barátkoztam.

Ezt tudom javasolni Neked is.

***

Én szerintem nem érdemes valakin számonkérni, hogy miért maradt abba a barátság. Tudom, hogy ez inkább magadnak lenne jó, hogy átlásd, mit kéne változtatni, de a másik fél furának érezheti, mintha Te követelőznél, hogy Ugyan, ők miért szakadtak el Tőled.

- - -

Végezetül; Nekem gimiben volt hasonló esetem.

9.-es koromban összebarátkoztam pár lánnyal és nagyon jóban lettünk együtt ültünk, de pár hét után levegőnek néztek, kerültek, kihagytak dolgokból.

Rájuk hagytam, nem kértem számon, de magamba néztem és láttam, ott követtem el a hibát, hogy nagyon nagyon nagy jelentőséget fordítottam a tanulmányaimnak és ez volt a fő témám is, hogy ez a doga vajon milyen lesz, erre hányast kapok majd, ki mennyit tanult, stb.

Ezen változtattam, de addigra rég el voltam könyvelve strébernek, szóval, mint írtam, én inkább az énekkarból és pár másik csoportból szereztem barátokat.