Igaz barát? Szeretném kiírni magamból ami bánt. Van egy nagyon jó barátnőm több éve, elég erős személyiség és úgy érzem túlságosan is "alárendeltem" magam neki.

Mikor együtt vagyunk, találkozunk, nagyon jól elvagyunk, sokat nevetünk, komoly dolgokat is megosztunk egymással, mindent tudunk a másikról, olyan mintha testvérek lennénk. De... Nagyon sokszor megbántott már, sajnos elég hangulat ember. Igaz én túl érzékeny vagyok, de sosem beszéltem vele úgy, ahogy ő néha velem. Sokszor van hogy elmondja a véleményét egy-egy dologgal kapcsolatban, de elég nyersen, viszont nekem ez rosszul esik. Amikor szólok neki hogy azért ez így nagyon bántó, akkor azt mondja hogy ő csak segíteni akar, de aztán belátja hogy túllőtt a célon és elmondja, hogy szégyelli magát és ne haragudjak. Okosabbnak gondolja magát, engem pedig lenéz. Mindenen megsértődik, már néha úgy érzem hogy nem tudom élni a saját életem, mert olyan mintha tojáshéjon lépkednék. Lassan már meggondolom azt is hogy hova menjek, nem-e esik neki rosszul. Attól "rettegek" min fog megsértődni megint. Mikor megismerkedtünk szinte mindig együtt csináltunk mindent, most pedig már szinte mindenki más fontosabb neki. Ha ő kitalálja hogy találkozzunk, akkor azonnal ugorjak, viszont ha én hívom valahová akkor jönnek a kifogások. Amikor neki jó, akkor legyen mindig nekem is jó, de fordítva már közel sincs így. Összefoglalva: ő neki mindent lehet, nekem ne Essen rosszul semmi, de rám megsértődik mindenen... Már nagyon fáj ez lelkileg, nem akarom őt elveszíteni, de nem tudom mit tegyek...