Hogyan lehet egy ilyen barátot kissé levakarni magamról?

Sziasztok! Van egy fiú „barátom”,aki teljesen bele van esve a legjobb barátnőmbe. Hozzám fordul tanácsokért,konkrétan azt kéri,hogy mondjam meg neki,hogy mit csináljon,hogy közelebb kerüljön a barátnőmhöz (aki a továbbiakban mondjuk legyen Anna). Kb milliószor elmondtam neki,hogy én ilyenben nem fogok és nem is akarok segíteni neki,mert 1.: Anna éppenhogy nem utálja, 2.: ez komplett megkerülése lenne a legjobb barátnőmnek. Ennyi erővel bárkivel kibeszélhetném. Néha elmondom neki,hogy Anna azon a napon pl. kiborult rá,mert jött ilyen sajátos hülyeségekkel,amiről ő is tudja,hogy azok miatt közösítették ki az osztályból.

Na szóval ez a „barát” emellett folyamatosan a problémáival straktál. Ezzel még semmi bajom nem is lenne,ha a „problémái” nem az „anyám fel mert porszívóztatni velem,hogy cserébe méregdrága videojátékot kapjak” jellegűek lennének. Eközben az én életem kezd konkrétan tönkremenni,csakúgy mint Annáé. És próbálok abszolúte jó pofát vágni a problémáihoz,mert nyilván nem tudom,hogy mi van még a háttérben,de amint felhozom az enyémeket (csak a legrosszabb napjaimon),egyből lepattint. Úgy érzem,hogy teljesen leszívja az energiámat egyetlen beszélgetés is vele,mert szóhoz is alig hagy jutni,csak mondja,mondja,mondja a problémáit,az enyémek meg nem számítanak. Elég elevenen él bennem,amikor annyira,de annyira rosszul voltam,hogy konkrétan majdnem elbőgtem magam a suliban,a tanár is megkérdezte órán,hogy szeretnék-e kimenni. Megkértem,hogy hadd menjek át az orvosiba,erre a fiú jelentkezett,hogy átkísér. Kb alig tettük ki a lábunk a teremből az volt az első kérdése,hogy Anna mondott-e valamit róla. Nem ám az,hogy legalább rendben vagyok-e. Úgy érzem teljesen kihasznál,de közben le se sz@rja a fejem. Már-már mérgezőnek mondanám a „barátságunk”. Hogyan tudnék egy ilyen embert véglegesen leállítani magamról?

Sajnálom,ha kicsit össze-vissza a sztori,de próbáltam lerövidíteni. Nagyon köszönöm előre is a válaszaitokat!