Mi tévő legyek?

Én 29 vagyok és rengeteg ilyen barátom van; egyetemről, régi munkahelyről, gimi+ált. suliból megmaradtak, ők élik az életüket, én az enyémet, van, hogy hónapokig nem írunk egymásnak, de mint a testvérek, olyanok vagyunk találkozásnál.

Amikor gimis voltam, nekem is meg volt a rosszallás, hogy milyen barátság az, ahol a másik fél nem akarja tartani napi szinten a kapcsolatot; édesanyám (most lesz 67) akkor elmesélte, neki vannak barátnői a régi időkből, nem beszél velük, de amikor talàlkoznak, úgy beszélgetnek, mintha tegnap váltak volna el.

Akkor nagyot néztem, most megértem.

Illetve az olyan barátságoknál is természetes ez tiniként, ahol nagy a távolság vagy mindkét fél nagyon elfoglalt.

Szóval igen, kérdező, ez természetes és nem ellenszenv miatt, hanem, mert az élet zajlik. :)