Megbukott egy nagyon jó barátom, mi tévő legyek?

Felajánlottad neki, hogy a nyáron közösen tanultok a pótvizsgára?

Ha nem, nem is vagy olyan jó barátja, mint képzeled és itt beállítod.

.

"miatta nem voltam túl jó tanuló, sokszor nem figyeltem órán miatta, de ez a legkevesebb."

Dehogy a legkevesebb! - hiszen kihat egész életedre.

Most, ha nincs ott, legalább tudsz figyelni az órákon és jobban tanulsz.

Hát félsz, hogy jobb jegyeid lesznek? "miatta nem voltam túl jó tanuló"

Érdekes emberke vagy az tény :)

Sok ésszerű döntést nem tudsz tenni, mint tovább oda járni és lehet összebarátkozol mással is. Nekem például a középiskola végén nem azok voltak a legjobb barátaim, akik az elején. Nem tudom, hogy itt milyen segítségre, tanácsra számítasz, de ezügyben senki nem tud neked segíteni, akárhogy szeretne. Iskola/Osztályváltás ugyan szóba jöhet, de a probléma lehet szintúgy fennáll. Én azt tudom tanácsolni, hogy ne egy barátra építsd a jövődet, középiskolás barátok többségével lehet nem is fogsz beszélni. Ne lásd ennyire rosszul a helyzetet :)

Hogy neki mi baja, miért nem ír... sok oka lehet, de a valódit itt szintúgy senki nem tudhatja

Teljesen átérzem a helyzetet, pedig 46 éves ffi vagyok.

Pár évvel ezelőtt nekem is (a 15 éves élettarsi kapcsolat megszakadása után) lett egy nagyon fontos, nagyon jó barátom, egy srác, akivel minden titkunkat megosztottunk, együtt edzettünk, együtt jártunk szórakozni stb stb.

Aztán sajnos a nárcisztikus személyiségzavara okán megromlott a kapcsolatunk. Majd ő letiltott egy zacskó cukorka miatt, ami ellopásával megvádolt. (Agyrém XD)

Szóval: nekem a szakítás utáni trauma, hogy a párom elhagyott, az odabasott rendesen. Hogy egy jóbarátban csalódni kellett, odabasott rendesen.

De feltettem a kérdést magamnak, mi ez, mit üzen ez nekem?

És megleltem a megoldást: SZELLEMI AUTONÓMIA

Azaz nem függök senkitől, semmitől. Nem helyezem a saját jól-létem kulcsát más ember kezébe. Tisztelem, szeretem magamat, nem attól teszem függővé azt, hogy hogy érzem magam, hogy más mit mond, mit cselekszik, mit mutat felém. Autonóm lényként a társasági élet nem étellé csak fűszerré avanzsálódik. Egy jó kiegészítés az életben a barátság, de nem alappillér, nem függési, addikciós eszköz.

Ha valakivel barát vagyok és elveszi az eszemet, akkor sem miatta lesznek rosszak a jegyeim, hanem magam miatt, mert túlértékelem, túl sok energiát fektetek a barátságba annál fontosabb dolgok helyett. Ez nemm az ő felelőssége.

Meg kell húzni a határokat, nem szabad átruházni más emberre,mhogy kik, mik vagyunk.

A srác ezek szerint mégsem volt akkora barát, mint amit rávetítettél. Nem keres, te se keresd. De ne függj. Egyetlen emberi kapcsolattól se függj.