Miért nincsenek barátaim?

Nekem egész életembe nem is voltak barátaim, hidd el nem olyan szörnyű az ha csak 1-2 emberrel beszélsz. próbálj velük közelebb lenni, hátha jobban is alakulhat. Én in magányos vagyok, csak én egész életembe a 4 fal között ülök keléstől fekvésig. És nem kivánok tovább élni.

Ha téged lekötnek a barátok/társaság akkor nem kell elkeseredni ha nem keresnek téged, aki nem keres ne mfoglalkozik veled nem is érdemel meg. Szerintem mindenképp azzal az 1-2 emberrel próbálj meg foglalkozni

Nem veled van a baj, hanem csak szimplán még fiatal vagy, nem érted hogyan mennek a dolgok, ki vagy te.

Feltételezem introvertált vagy. Az introvertáltak az energiáikat a mély lelkitárs szintű kapcsolataikból, magukkal töltött időből, hobbijaikkal foglalkozásból nyerik.

Asszertivitást javaslom! Segít, hogy felismerd az érzéseidet, és hogy azokat milyen szükségleteid generálják. Ha tudod mire van szükséged, akkor az is menni fog, hogy hogyan tegyél magadért. Tehát ha pl társaságra van szükséged, akkor azt érdemes összevonni más dolgokkal is, pl hobbi.

Iskolásként ez úgy néz ki, hogy suli után magaddal hívsz pár neked szimpi társat, hogy lógjatok együtt, egy laza mekizésre vagy mozi, esetleg összeülni tanulni, röplabdázás/foci vagy bármilyen sport, amit többen is lehet csinálni... a lényeg, hogy lehessen beszélgetni, kiismerni a másikat.

Nyitottnak kell lenni az ilyenre. Ha nagyon nem megy, akkor lehet facebookon is csevegni kezdetben, írásban is megtudhatsz annyit a másikról, hogy kialakuljon egy kezdeti bizalmi viszony, szimpátia, amit már tudsz kamatoztatni élőben. Vagy akár neten keresztül barátkozni (csak ilyenkor a távolság ugye...)

Vagy akár új hobbin(lehetőleg társas) keresztül, pl beiratkozol táncolni.

Muszáj nyitni!

Képzeld magad más bőrébe! Te barátkoznál magaddal a jelenlegi állapotodba? Vagy ugyanígy mondva, olyan embernek kell lenned, akivel te is szívesen barátkoznál! És akkor lesz lehetőséged arra, hogy legyenek barátaid. Addig nemigazán.