Próbáljam még rendbe hozni ezt a barátságot, vagy hagyjam és keressek más társaságot?

Idén tizedikes vagyok és még tavaly összebarátkoztam két lánnyal az osztályban. Kezdetben egész jól megvoltunk, de később éreztem, hogy nem igazán vagyok olyan, mint ők. A családi hátterünk nagyon más, az egyik lányt a szülei mindenáron sikeressé akarják nevelni, beterveztek már mindent neki, különórákra jár, hogy legyen két nyelvvizsgája, nyáron pedig megcsináltatják vele a jogsit. Ebbe ő nem igazán szól bele, ahogy a másikuk sem, akit hasonlóan nevelnek, csak hozzájön, hogy betegesen féltik, akárhová mentünk közösen mindig legalább kétszer fel kellett hívnia a szüleit és megnyugtatni őket, hogy minden rendben van vele. Ehhez képest engem nem irányítanak ennyire a szüleim, mindig én választhattam meg milyen plusz órákra akarok járni, azt nézték, hogy engem boldoggá tesz-e az adott dolog.

Az osztályközösségből is nagyon kihúznak, ebben a szüleik is pártolják őket, akármilyen kirándulásra, osztályprogramra nem akarnak jönni, egyből írnak nekik igazolást. Arra nem gondolnak sose, hogy én ezeken a programokon egyedül érzem magam nélkülük.

Tavaly csak egyszer volt egyikükkel egy nagyobb konfliktusom, ami abból adódott, hogy megsértődött egy poénom. De az, hogy neki rosszul esett egy viccem, csak egy héttel később derült ki, mert nem mondta meg, hanem furcsán viselkedett, nem igazán beszélt velem és került. Csak akkor adta elő a problémáját, amikor rákérdeztem, hogy minden oké-e. Azóta, ha kicsit kevesebbszer beszél velem, mindig arra gondolok, hogy valamivel megbántottam és folyton magamba keresem a hibát, fejben visszajátszom a beszélgetéseinket, hogy miket mondtam neki. Ez lelkileg is nagyon fárasztó.

Már év elején is gondoltam rá, hogy inkább tizedikben elkerülöm őket, elültem mellőlük, de aztán mégis velük kezdtem lógni és azt hittem rendben lesznek a dolgok. De úgy tűnik tévedtem.

Ugyanis az egyikük megint sértődötten viselkedik, illetve azt vettem észre, hogy ha hármasban vagyunk is, ők mindig inkább egymással beszélgetnek, kettesben szerveznek programot, engem meg se kérdeznek mennék-e velük...

Közben jóban lettem egy másik lánnyal, akit kilencedikben nem annyira bírtam, mert más az érdeklődési körünk. Ő ott szokott lenni az osztályprogramokon, általában vele vagyok, mert a másik két csajszi ugye nem jön el. És ez a lány kérdezte, hogy miért nem maradok itt vele és az ő baráti körével tanítás után, egyszer el is hívott, hogy menjek el kávézni velük.

Nem tudom mit tegyek, mert nagyon szomorú vagyok, ha másik két lányra gondolok, mivel amikor jóban vagyunk, akkor jól érzem magam köztük is. De úgy érzem ez a hármas barátság nem fog menni, mert ha párt kell valamiben választani sosem engem választanak. Ha pedig valami problémám van mindig egyedül kell kiállnom velük beszélni, sosincs mögöttem senki, aki támogat.

A másik baráti körrel pedig vannak kételyeim, mert lehet, hogy nem fogok tudni beilleszkedni közéjük.

Szerintetek mit tegyek?