Valahogy mindenki elhanyagol/lepattint, miert?

A saját példámat írnám le, mert azzal a "volt már veled ilyen?" és a "miért?" részre is választ adok.

Én úgy küzdöttem ezt e, hogy magamba néztem és a hibáimat kijavítottam.

A hibáim voltak;

- Túlzottan váltogattam a hangulataimat; vagy nem lehetett hozzám szólni vagy pörögtem ; a másik félnek pedig nem volt jó, hogy vagy hozzám se szólhatott vagy túlterheltem.

- Bolhából csináltam elefántot ; a másik félnek nem volt jó, hogy nem eget rengető gondok keltik bennem a rettegést

- Sértődékeny voltam; nem egy szimpatikus dolog a másik számára, hogy egy normális építő jellegű kritikát nem adhatott, mert megsértődött

- Sokszornem láttam a határokat; ha valaki egy kommunikáció vagy baráti együttlét során azt tapasztalta, hogy nem veszem magam észre, hogy sok vagyok, nem fogja keresni a társaságom

-Túlzottan segítőkész voltam és sokat adtam; egyrészt azt az érzetet kelthette másokban, hogy én ezzel akarom megvásárolni őket, másrészt nem volt jó érzés nekik, hogy nem hagyták, hogy viszonozzam

- Beleerőszakoltam másokba az érzéseket és elvártam, hogy úgy álljanak a kapcsolatunkhoz, mint én, kierőszakoltam a közös programokat.

Ezeket mind elhagytam, megértettem, mit is jelent a barátság és azóta az emerek közelednek felém.