Egyszerűen utálom az embereket. Jól cselekedtem?
Megszakítottam mindenkivel a kapcsolatot, barátokkal, családdal, rokonokkal, mert mindig is mindenki csak leértékelt és nincs már kedvem folyton ezt érezni amikor bárkivel is kommunikálok.
Megszokták, hogy bólogatok mindenre, és amikor elkezdtem ellenkező álláspontomat kifejteni és nem egyetérteni akkor mintha valami bűntettet követtem volna el, elcsodálkoztak és megvádoltak, hogy ellenük vagyok, nem tisztelem stb. Nekem viszont ugyanezen az alapon nem járna ki a tisztelet, hogy szabad véleményem lehessen a dolgokról? Vagy ez egyeseknek nem megengedett? Én nem így látom ezért már jó ideje nem veszem fel a telefont abszolút senkinek. Ha nagyon ki vannak akadva akkor pedig rövid sms-el válaszolok és le van tudva.
Egyszerűen nem látok más megoldást erre mint a totális lezárását az összes eddigi kapcsolatombak mivel nem töltöttem be tisztes szerepet sosem. Ti hogyan oldottátok meg az ilyen helyzeteket?
9
Még egy kis gyereket is meg lehet nevelni, nemhogy egy felnőttet. Nem megbocsátandó az, hogy felnőttként nem tudnak viselkedni...ezzel csak megerősíted bennük azt, hogy nagyon helyes amit csinálnak. Szar emberek nem érdemelnek tiszteletet ennyi.
10
De nem ezt írtam! Azt írtam, hogy az emberek szerintem többsége ilyen. És emiatt lettem én elutasító és ellenséges...de ez pusztán önvédelem a túlelés érdekében. Azon ahogy az emberek többsége hozzád áll azon még ha legjobb krisztusi éned adod sem tudsz változtatni, hiszen ez felszínes szempontok szerint dől el. Ha nem tetszik valakinek a fizimiskmám vagy bármi amit az anya természettől kaptam akkor beskatulyáz és a büdös életbe ezt a véleményt nem fogom tudni megváltoztatni.
válasza:Azta kérdező!Mintha csak én írtam volna ki ezt a kérdést!Csak én kiegészíteném annyival,hogy bennem annyira nem látnak értéket,hogy nem is vesznek nagyon emberszámba.Mármint engem nem konkrétan lenéznek,hanem valamiért egyszerűen nem vagyok szimpatikus nekik,például barátilag. Talán,mert nem az a személy vagyok aki önfeledten kitudja vágni a kacajt minden hülyeségen.Nem tudom miért.Amúgy vannak barátaim,3 szorosabb volt akikkel délutánonként vagy hétvégén összefutottam,de az egyikkel ma eléggé összevesztem.Amúgy úgy érzem,hogy nem érdeklem őket,mivel kb. mindig én keresem őket hétvégén is.Nem tudom ha én nem írnék nekik akkor ők írnának e ,sajnos kétlem.A gimimben meg vannak sulis haverjaim,de hát azok csak haverok.Nincs nagy jelentőségük,csak szünetben kevésbé vagyok magányos,ennyi.Amúgy bennük sincs túl sok jó indulat,mármint akkor kellek főként,ha nincs más.Azokat az embereket meg nem értem végképp akik járkálnak a folyóson,max.látásból ismerem őket és beszólogatnak olyanokat,hogy b* vagyok meg mit tudom én.(nem vagyok homoszex. am)Egyszerűen nem értem ezeknek mi örömük van ebben,szóval az ilyeneket eleve utálom,a barátokban pedig gyökeresen csalódtam.A tanárok meg,uhh..kb.annyi normális tanár van,mint tökéletes ember.Az egyik beképzelt,a másik túl hanyag,a harmadik idegbeteg,a negyedik dinka,az ötödik full sötét,annyit se tud mint én,a hatodik antiszociális stb......
Szóval igen,én is ott tartok,hogy csalódtam mindenkiben.Nem akarok még egy telefont se felvenni,bár ritkán hívnak ahhoz képest.Szóval ott tartok,mint te anno kb. Mindenesetre kérdező veled mi történt azóta?Máshogy látod a dolgokat azóta mióta ezt csinálod?Elmúlt ez az érzésed az emberek felé?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!