Nincs más témája a barátnőmnek, csak a terhesség. Ti hogy kezelitek?
Már nekem is aktuális lenne a babavállalás a férjemmel, mivel eléggé benne vagyunk a korban, de egyelőre még nem tartunk ott egyéb okokból kifolyólag (nagyobb lakás, egészségi állapotom, stb.). Nagy a társadalmi nyomás rajtunk a családunk, barátaink, ismerőseink részéről.
A barátnőm pontosan tudja, hogy ez a téma engem rosszul érint, mivel úgy érzem, folyton az arcomba van téve ez a téma, hogy emlékeztessen ő is, feladatom van. Ezt már mondtam neki, és a reakciója az volt, tudja milyen ez, mikor neki is a volt párkapcsolatában folyton számonkérték, na, na, mikor lesz már gyerek, és ugyenez jött össze.
Ennek ellenére, ha felkeres, akkor helyzetjelentést ad, éppen hogy van a gyerek a pocakjában, és állandóan a terhesség a témája. Nem tudom, én hogy fogom kezelni, ha terhes leszek, pláne 1 gyerekkel, de engem ez már nagyon zavar, hogy nincs más témája, hiába próbálom terelgetni. Engem ez nem érdekel. Őszintén örülök, hogy nekik összejött, de úgy gondolom, a terhesség nem betegség, hanem egy állapot (áldott állapot). Nem érti, hogy nem egy olyan emberrel kéne megbeszélni a terhes dolgait, akinek ez pont fáj, hiszen ő is tudja, ennek ellenére ugyanúgy traktál ezzel tovább. Ott tartok, hogy nem akarok már vele beszélni.
Nektek volt/van ilyen? Mit tettetek, hogy ez megváltozzon? Én csak azt szeretném, ha más témákról beszélgetnénk, egy szintig persze érdekel, hogy áll a terhességgel, de egy szint után már nagyon nem, nekem ez már teher!
(Kérlek, ne gyertek azzal, hogy mi is csináljunk gyereket, és akkor megoldódik minden, mert nem ezért fogunk családot alapítani, köszönjük, ezt napi szinten úgyis megkapjuk, amihez amúgy senkinek semmi köze.)
válasza:Tanuld meg elereszteni a füled mellett bármit is mondanak. A terhes barátnőddel meg legyél toleráns, mert a hormonális változások miatt sok minden másképp van mint előtte. Szerintem csak szimplán érzékeny vagy a gyerek témára és ezért leszel ideges.
Gyereket ne azért vállalj mert társadalmi nyomás nehezedik rád, hanem azért mert Te és a párod akarjátok.
A probléma az, nem tudom hogyan engedhetném el a fülem mellett ezt??? Mi lenne a módszer? Nem reagálni?
Hiszen ő várja a reakcióimat: mi volt vizsgálatok során, mi jön, mi lesz, hogy vagy a baba, te hogy viseled, jaj de cuki, és menten el kell ájulni az egésztől.
Nem nyugtat meg, hogy ne aggódj, nektek is lesz, stb.
Értem én, hogy a hormonok dolgoznak (mondom, nem tudom, én milyen leszek, lehet, még idegesítőbb), de pl. mikor az esküvőnk szervezése zajlott, nem traktáltam azokat, akik szinglik voltak, mert úgy gondoltam, tapintat is van a világom.
Amúgy a férjem már hasonlóképpen reagál ezekre, nagy a stressz rajtunk persze. Ettől is félek, lehet, emiatt nem fog majd összejönni, mert rágörcsölünk.
Már közöltem barátnőmmel a helyzetemet (tehát ez a lépés is megvolt), de mintha nem érdekelné, ugyanúgy folytatja tovább.
Kismamát pedig megbántani nem akarok, meg amúgy se.
Viszont így azt hiszem az lesz, hogy egyszerűen meg fog szűnni ez a barátság.
Amúgy szerintem sok kismama csak értetlenkedik, miért tűnnek el körülötte a barátaik. Hát ezért, mert vannak, akik nem veszik észre magukat... Más életfázis, más barátokra van úgy látszik szükség, akik hasonló élethelyzetben vannak, mint te.
Persze ez az ő olvasatában gondolom úgy fog lejönni, hogy lelketlen és irigy vagyok, nem úgy, hogy ő is volt ilyen helyzetben. Nem értem, miért nem lehet valaki megértő és tapintatos, hol marad a beleérző képesség?
Másnál volt hasonló szituáció? Várom továbbra is a véleményeket, válaszokat!
válasza:“Ott tartok, hogy nem akarok már vele beszélni.”
Hallgass az érzéseidre. Úgy tűnik, mintha a “barátnőd” szántszándékkal vájkálna a fájdalmadban. Teszi ezt mindaddig, amíg nincs következménye. Nyugodtan ritkítsd a találkozásokat.
Igen, utolsó válaszoló, köszönöm, hogy Te is írtál, azt hiszem ez lesz majd a végkifejlet, sajnos. Azt se mondhatom, hogy én nem jeleztem, mi a gond. Rosszul érzem magam ettől, de ésszel tudom, el kell engedni ezt a kapcsolatot most.
Amúgy most rákerestem, milyen a másik oldalon lenni, ezt találtam:
Mióta terhes vagyok, elhagytak a barátaim...
https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhe..
Az utolsó válaszát bemásolom, mert valahogy tényleg így van (hiányzik sok kismamából az empátia):
"Azért gondolj bele ilyenkor te változol meg, nem ők. Neked kéne egy kicsit alkalmazkodni hozzájuk.
-lehet hogy állandóan csak terhességről, gyerekekről beszélsz.
- lehet hogy lenézést éreznek rajtad (ahogy az egyik válaszóló mondta: hogy hát te már "magasabb szintre" léptél" mert családod van stb, de ez nem igaz ettől te nem vagy jobb)
-lehet hogy nem szeretik a gyerekeket, csak eddig nem mondták mert nem volt téma most meg nem akarnak megbántani
-lehet hogy irigyek mert nekik nem jön össze...
-lehet hogy nem tudnak veled és az állapotoddal mit kezdeni.
-lehet hogy sosem érsz rá, vagy semmilyen program nem jó, ezért egy idő után már nem próbálkoznak.
-lehet még egy csomó dolog! Tőlük kéne megkérdezni! Mert sok kismama elvárja hogy ugyanúgy legyenek barátai mint előtte. Csakhát a barátság nem csak arról szól, hogy várod hogy adjanak és te semmit nem adsz mert neked a gyerekkel kell lenni. Nem azt mondom hogy ne a gyerekkel foglalkozz, csak ilyenkor el kell fogadni hogy eltávolodnak és nem szídni kell őket hogy rossz barátok."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!