Már nem tudok neki mit mondani ezzel kapcsolatban, mit tegyek?

Van egy barátnőm, aki szerintem reménytelenül szerelmes egy férfiba. Több mint három éve megy ez. Egy utcában laknak, néha összefutnak véletlenül. Olyankor reménykedve meséli nekem mik lehettek az apró jelek, milyen jót beszélgettek.

Nekem az egész olyannak tűnik, mintha a férfi udvariasan eleget tenne a társadalmi normáknak aztán utána nem érdekelné. De ő mindent jelnek vesz.

Ő már tiniként is esküvőről álmodozott, meg barátról társról, de akiket kinézett azok maradtak plátói szinten.

Elkeseredve ír, ilyeneket "őszintén mond meg soha nem lesz senkim mert ronda vagyok" aztán a végén oda jutunk ki, hogy ő ne érezze magát rosszul én próbálom negatívan beállítani a kapcsolatomat az életemet. Gyakran vannak agresszív, furcsa kirohanásai, amiket utána próbál elviccelni. 35 éves elmúlt, én pár évvel fiatalabb vagyok, de sokszor azt érzem, hogy egyáltalán nem tud érettebben gondolkodni, mérlegelni bizonyos dolgokban.

Szerinte csak idő kérdése és összejönnek, hiszen néha beszélgetnek. De közben telnek az évek és egyre elkeseredettebb. Más férfiról hallani sem akar. Vagy lehet én vagyok a kishitű és tényleg vannak ilyen lassan induló kapcsolatok? Biztassam, bólogassak, vagy próbáljam meg róla még egyszer lebeszélni?

Köszi a válaszokat.