Ti mit tennétek, ha a másik sorozatosan lemondaná a közös programokat?
Arról van szó, hogy a legjobb barátnőm, akivel együtt is dolgozunk, már ősidők óta nem volt képes egy találkozót összehozni. Utoljára valamikor augusztusban találkoztunk munkahelyen kívül, azelőtt meg kb egy évvel volt az utolsó összejövetel.
Nagyon nehéz helyzetű családja van, apját-anyját ellátja (ráadásul nem is külön élnek), nagymamájára is rendszeresen figyelni kell. Tudom, hogy ezzel sok a tennivaló, de edzeni nem jutottunk el kettesben nyár óta. Most múlt hétvégére szombatra meg volt beszélve egy összejövetel nálam. Ő ajánlotta az időpontot. Be is vásároltam, készültem, hogy itt alszik. Erre ír, hogy nem jó, nagymamájához kell menni. Legyen hétfő. Oké, szabin voltunk a hosszú hétvége miatt, legyen. A hétfőt is lemondta. A héten sűrű elnézéskérések közepette ígérte, hogy a mostani hétvégén már összehozunk valamit. Először volt szombat, aztán módosított hétfőre. Most meg ír egy üzit, hogy a ma este se jó, legyen holnap.
Namost, én hülyének vagyok nézve, ugye? Vagy mi van emögött? Létezik, hogy valakinek egy másfél órás dumára nincs ideje hónapokig? Vagy ennyire borzalmas vagyok, hogy így kell kerülni? Ez a többszörös elhalasztásos játék nem először és nem másodjára fordul elő. Tulajdonképpen annyira rendszeres, hogy ha ő mondja, hogy ekkor találkozunk, kb fogadni lehetne arra, hogy előtte egy fél nappal lemondja.
Ez általában addig megy, míg a munka be nem temet minket és mindketten lemondunk a taliról egy időre és elfelejtődik az egész.
Nem tudok nem arra gondolni, hogy szándékosság van benne. Tudom, hogy sok a dolga, és fogja a család, de 35 éves és nincs a barátnőjére ideje? Viszont ha meg nem akar találkozni, akkor miért hoz fel ő időpontokat?
Nem tudom... ti mit tennétek? Hagynátok a francba, vagy ...?
Köszi a válaszokat.
Lehet, de ebben az esetben meg segítenem kellene és támogatni, biztosítani arról, hogy mellette állok.
Minden alkalommal, mikor jelzi, hogy valami családi fennforgás van, megkérdezem, tudok-e neki segíteni. Egyszer fogadta el a segítségem, ez volt az az eset, mikor kimentem hozzájuk. Máskor nem kért segítséget. Nyilván azt is tiszteletben kell tartanom, ha nem akarja, hogy az élete egyes vonatkozásaiba belelássak.
Nehéz helyzet. Tényleg, először meg kéne kérdezned, hogy mégis mi az indoka a sorozatos lemondásokra, például egy ilyen felvezetéssel: "Olyan hülyén érzem magam, hogy folyton toljuk a találkozókat, én meg készülök rá, aztán szervezhetem át a napomat, meg rá is készülök már egy jó beszélgetésre, emiatt kicsit szomorú is vagyok... van valami a háttérben, amiről nem tudok esetleg? " Ha el se mondja, hogy mi van a háttérben, vagy miért csinálja ezt, szerintem hagyd rá egy ideig. Lehet, most olyan korszakában van, hogy nem hiányzik neki semmiféle barátnős est, inkább egyedül szeretne lenni a munka után.
Másokkal találkozik egyébként? És te?
Bocsi az elhúzódó válaszért:
én találkozom másokkal, már amennyire igényem van rá, de ő azt állítja, hogy neki nincs ideje, és abszolút azt adja elő, hogy annyi szabadideje van, amennyit rám áldoz, és ha az sem jön össze, akkor meg nincs semennyi.
Sose mesél arról, hogy találkoztam ezzel vagy azzal. Ettől találkozhat persze, csak nem köti az orromra, talán pont azért, mert nem akarja, hogy úgy érezzem, hogy kiszorított.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!