Legjobb barátnőm még nem látta az 1 éves lányomat, túl reagálom a dolgot?

Ez nem barát. Te is tudod. Ez egy érdek ember, nem több. Amikor unatkozik, vagy érdekében áll akkor előkerül, de egyébként semmit nem jelentesz neki.

Mondjuk én utálom a gyerekeket, szóval ez a részemről egy érthető dolog lett volna. De ha ő szereti őket, akkor valóban érdekes. Egyébként meg ezen hisztizni azért érdekesebb. Ha nem volt ideje rá, akkor nem volt, kész. Van ilyen. Meg kell vele beszélni, ha ennyire nyomja a lelked, de ezt valóban túlreagálod.

Nem látta... ez biztos? Fogadni mernék, hogy hetente minimum 2 “nézd milyen cukimuki, édibédi, tündibündi gyerekem van, hogy mosolyog/ül/néz/alszik/eszik” képpel bombázod őt. Mind ezt csináljátok, aztán meg csak lestek, hogy az ember menekül előletek. Volt más témád az elmúlt évben a gyereken kívül? Kérdezted csak egyszer is a munkájáról, a közelgő esküvőről, bármiről?

Nézd, én külföldön élek, nagyon ritkán látogatok "haza", de olyankor mindig úgy állítom össze a tervet, hogy mindenki olyat lássak, aki fontos. Ha csak 2 napot maradok, akkor is mindenki fontosat megkeresek és betáblázom a találkozókat, inkább nem alszom és nem pihenek semmit. Azoknak viszont, akikkel csak lazább a kapcsolat és nem vagyok rájuk igazán kíváncsi (régi ismerősök, régi haverok, akikkel évek óta nem beszéltem), még csak nem is szólok arról, hogy épp itt vagyok, eszembe se jut. Sose felejtettem még szólni számomra fontos személynek, ha valamelyik barátnőmnek babája lenne, természetesen meglátogatnám, még ha csak 1-2 órára is, pedig egyáltalán nem szeretem a gyerekeket. El tudom képzelni, hogy van rá elfogadható magyarázat, de ahogy írod, máskor is megbántott már, ráadásul most is inkább támad, mint hogy bocsánatot kérne és megmagyarázná, szóval nekem ez nem tűnik igazi barátságnak.