Véget ért a barátságunk?
Az egyetlen, egyben legjobb barátom szerelmes lett, hosszú idő után. Együtt örültünk, főleg, hogy nekem is részem van abban, hogy ők összejöttek.
De kezdetektől fogva szépen lassan kezdett elhanyagolni. Korábban minden nap beszéltünk, egy héten egyszer találkoztunk is. De mára odáig fajult, hogy se személyesen, se telefonon nem beszélünk, heti egyszer ír egy sablonos "Hogy vagy?" üzenetet, amire ha válaszolok is, órák, mire visszaìr. Múlt héten jött össze egy kis chat, de csak magáról beszélt, kérte a tanácsokat, rólam egy szó nem esett.
Nagyon rosszul érzem magam, nekem ő nagyon sokat jelent, de egyszerűen nem értem, hogy nem tud szánni rám pici időt. Már kétszer is leírtam ezt neki, de mindig hagyatkozik, és magyarázkodik, hogy tudja, hogy elhanyagol, de minden idejét a párjával akar tölteni. És a legrosszabb, hogy közli, rettenetesen hiányozom neki. És ez esik a legrosszabbul, mert én elfogadom, hogy a szerelem már csak ilyen, de akkor ne mondaná ezt, mert ez hazugság. Ha tényleg hiányoznèk, akkor megtalálná a módját, hogy ápoljuk a barátságunkat.
Én is szakítottam rá mindig időt család, gyerek, munka, háztartás mellett.
Tùlreagálom? Varjak, míg elszáll a lila köd?
Vagy nem is voltam fontos neki soha?
Emiatt sok baráti kapcsolat szűnik meg sajnos.
Lépj tovább.
Felnőtt emberként mások a prioritások, mások a barátságok.
Van olyan barátnőm, akivel 18 éve, gyerekkorunk óta vagyunk barátok. Többször előfordult, hogy nem beszéltünk akár hónapokig, ha úgy alakult - bár ez ritkább -, de az meg pláne igaz, hogy baromi nehéz összehozni találkozót. Van, hogy 2-3 hónapig nem találkozunk, hiába beszélünk közben messengeren, és hiába mondjuk el heti szinten, hogy hát igen, találkozni kéne.
De ez minden felnőtt barátságban így van. Mindenkinek munkája, családja van, és az időbeosztások nagyon ritkán egyeznek meg. Ezen nem rinyálni kell, hanem együtt élni vele, ez a nagybetűs élet velejárója. Persze, baromira hiányzik, hogy nem olyan, mint anno gimiben meg egyetemen, de alkalmazkodni kell.
Ha három hónap után találkozunk a barátokkal, hát akkor három hónap után beszéljük át, kivel mi történt és folytatjuk ugyanonnan a dolgot.
Nem attól barátság egy barátság, hogy napi szinten egymás szájában lógunk, hanem attól, hogyha bármi történik, számíthatunk egymásra.
Jó kérdés, hasonló helyzetben vagyok.
Nagyon nem szeretném, hogy vége legyen.
Én várok, neked is ezt javaslom, azért a legjobb barát nem évente jön el az ember életében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!