Mit tegyek, miért ilyen velem?

Drága Tímea!

Tényleg nem tudod, mit tehetnél? Gondolkozz egy kicsit.

Én is szívből imádtalak téged. Nem tudom, milyen vitáról beszélsz, ha az neked vita volt, hogy féltékenykedtél/mondtam, hogy beszélgessünk, ne csak szivecskéket küldözgess, akkor igen, vitáztunk. Én soha nem akartam volna idáig eljutni. A baj ott kezdődött, hogy az első nap, mikor beléptem az ajtón, úgy fogadtál, hogy nem szóltál hozzám és csúnyán néztél rám. Elfogadtam, hogy szerelmes vagy Daniba. Én soha nem akartam volna neked fájdalmat okozni azzal, hogy sokat vagyok vele. Bár igaz, hogy szinte az egész nyarat azzal töltöttem, hogy hajnalig beszélgettem vele, de nem számít. Nekem tényleg mindig csak barát volt, most is az, és soha nem is lesz több. Már senkire nem mondom, hogy legjobb barát, mert nem bírom tovább az örökös féltékenykedést meg a társait, de igen, Dani az egyik legjobb barátom. És tudom milyen érzés neked, ugyanezen mentem keresztül én is. "Semmibe vett, került". Pontosan leírtad magadat. Kerültél engem, amikor én még mindig beszélgetést akartam kezdeményezni, de mindig volt valami okod a sértődésre. Aztán suli után meg kérdezted, hogy mi bajom van veled. Beszéltél velem, de semmi nem érdekelt???? Miről beszélsz??? Pont fordítva. Erdélyben lett minden rossz. Amikor helyet cseréltünk. Akkor elszakadt nálam a kötél. Igen, tiszta szívből utállak, és a mai napon nagyon durván leírtad magad előttem. Khm, Erik. De nem is baj, legalább megtanítottál arra, hogy soha ne bízzak senkiben! Köszönöm szépen! Ja és amúgy remélem, boldog vagy az új barátaiddal. De azt jegyezd meg, hogy én MINDENT megtettem érted. De feladtam. Kész."Nem ártottam neki, soha nem is tenném". Jó vicc ;)