Miért végzem közellenségkénz mindig minden munkahelyen, hogy közben semmit nem teszem?

"Szóval annyi az egész, hogy én vagyok a legjobb embet akit ismerek"

Mátyás király egy alkalommal ellátogatott a börtönbe is. Sorba állíttatta szépen a rabokat az udvaron, és megkérdezte tőlük, hogy miért kapták a büntetést. Mind bizonygatta, hogy ő biz' ártatlan, ellenségei juttatták a börtönbe őket jogtalanul. Na az utolsó rab Cigány Tódor volt. Ő megvallotta a királynak, hogy lótolvajlásért ítélték el, szerinte jogosan.

Mátyás elálmélkodott, aztán parancsba adta:

- Eresszék el azonnal innen ezt a lótolvajt, menjen Isten hírével! Még megrontja itt ezt a rengeteg tisztességes embert! - azzal sarkon fordult, és otthagyta őket.

Valamiért az emberek megérzik, hogy azzal ki tudnak hozni a sodrodból, manipulálni tudnak, ha idegesítenek, bosszantanak.

Miért van ez, nem tudom.

Engem is minden közösségben megtalálnak ilyen emberek.

Megérzik a gyengeséget, bizonytalanságot, önbizalomhiányt.

Pszichológus segíthet kideríteni az okot, mert ha ismétlődnek történések, annak oka van.

Nem azt akarom mondani - véletlenül se - hogy "te provokálnád" őket.

"Mi az hogy túlérzékeny? Mindenki annyira érzékeny amennyire. Olyan mint amikor valakinek kék a szeme van akinek pedig zöld."

Blablabla. Klasszikus felelősséghárítás. Persze nyilván könnyebb megsértődni minden apró kis szarságon, mint fejleszteni a jellemeden, de azért ne csináljunk már úgy, mintha a túlérzékeny, sértődős mimózák miatt mindenki másnak tojáshéjon kellene lépkednie. Felnőtt ember vagy, tessék megtanulni kezelni az ilyesmit felesleges indulatok nélkül. Érződik a szövegeteden, hogy egy öntelt, merev, gyűlölködő ember vagy, szóval ne csodálkozz, ha senki sem kedvel.