Két teljesen különböző ember kozott lehet hosszú távú barátság?

Nekem az a tapasztalatom, hogy nagyon élvezem az olyan emberek társaságát, akik különböznek tőlem, de csak ha ritkán találkozunk. Keresem a társaságukat, de ha minden nap találkozni kell, akkor egyre több a nézeteltérés. Tehát pl. lakótársnak nem alkalmasak számomra ilyen emberek.

Az én esetemben kiegészítettük egymást, kölcsönösen adtunk egymást, azonban a környezet lehúzott, így vége lett.

Az én baráti társaságomban szélső balostól széljobbosig, 8 általánost végzettektől doktoráltakig, munkakerülőktől vezető fejlesztőkig meg befutott színészekig van minden. Tizenéves korunktól jóban vagyunk, mindenki sokat változott, de az nem, hogy tiszteljük és segítjük egymást, a többi csak mellékes.

Lehet. Sőt ez a legjobb, mert mindkettő emeli a másik embert. Ami az egyikből hiányzik a másikban benne van-és fordítva. Amikor az egyik gyenge, akkor a másik erős-és igy tovább.

A gimis barátnőm és szinte mindenben különbözünk, de amíg gimisek voltak, nagyon jól kijöttünk egymással. Aztán elkezdődött most az egyetem és igazából már május óta (az írásbelik után) nem is találkoztunk. Nem lakunk messze egymástól, egyszerűen csak nem keres. Hetente ír egyszer-kétszer, ígéri, hogy majd, majd, meg hogy hiányzom, aztán megint eltűnik. Szóval van ilyen is. Pedig ő írt nekem először egy olyan levelet, hogy bármi is lesz, nem fog teljesen megszakadni a kapcsolat köztünk és a lehetőségekhez képest majd találkozunk. Itt már nem is arról van szó, hogy nincs lehetőség, mert az mindig van, bármit meg lehet oldani, ha akarjuk, csak ő már nem akarja, ahogy látom...