Meddig érdemes kitartani egy barátság mellett? (Hosszú)
Nem vagyok az a nagy közösségi ember, nem találom a közös érdeklődési kört a kortársaimmal. (Nem hiszem H velem van hatalmas baj ha nem bírok azonosulni azzal H 16éves lányok azt beszélik meg szünetben H kivel melyik bokorban! feküdtek össze )
Mindezt csak azért írtam, hogy még nagyobb csodának hasson, hogy 4 éve rátaláltam a legjobb barátnőmre, aki úgy látja a dolgokat ahogyan én. Alapvetően egy nagyon jó ember , elítél mindent ami emberek rosszindulatú megkülömböztetéséhez kapcsolódik (rasszizmus, homofóbia ,stb.). Mindenkivel kedves, az emberek szeretik.
A problémát kettőnk között az okozza hogy mostanában nagyon megváltozott . "Depressziós" lett . És azzal hogy "neki nincs kedve semmihez" , magyaráz meg mindent. Rengeteget rontott az átlagán, (pedig eddigi elképzeléseiben még az orvosi is felmerült.)
Szerintem én barátként mindent megtettem érte , ami tőlem tellett . Mindenben támogattam , és mikor már ez is kevésnek bizonyult , emlékeztettek rá H rám bármikor számíthat . Erre kb el lettem küldve a francba H hagyjam már, mert ő magában szereti megoldani a problémáit ( ezzel nem is lenne gond ha közben nem panaszkodna , V csak egy szó nélkül szenvedne mindenen. Szerintem ha ezt kell nézzem és hallgassak állandóan , legalább annyit megérdemelnék H elmondja mi baja .)
Ezzel a kijelentésével nagy nehezen megbarátkoztam és elfogadtam a döntését/kérését. Ezután jött az újabb belém rúgás , mikor közölte H pszichiáterhez fog járni . Már ez is nagyon fajt azok után amit múltkor mondott, hát még az amikor kitalálta H ő csoportterápiára megy egy hétre, suliba se lesz , elérni se lehetett vagy ha mégis, akkor csak is a problémáiról, a pszichiatriarol és az ottaniakrol lehetett beszélni. ( nekem eközben nagy szükségem lett volna a barátomra a szüleim balhék/válása miatt (az ő szulei már elváltak, én végig ott voltam neki) )
Mióta visszajött a suliba is csak ezekről tud beszélni , kiemelve azt H az ottani emberek milyen jól megértik.
Én 4 éve támogatom mindenben , ő meg képes ekkorák át belém rúgni ( mert az 1 hete ismert emberek fontosabbak mint én, és sokkal jobban megértik mint én..... nem mintha lett volna esélyem annak fényében H bár előttem szenvedett , nem volt hajlandó elmondani mi baja...)
Mára teljesen kicsinált idegileg , sírógörcsöm van , nem eszek. És rá kellett jöjjek H ő fele annyit sem törődik velem mint én vele
(Nekem is vannak problémáim, szociális fóbia, depresszió, pánik betegség, táplálkozási zavar (a legtöbb gyerekkori tramák miatt), és ő ezekről semmit sem tud...mindig erősnek kellett legyek H az ő problémáival foglalkozzak. Nem kérte de nekem ez alap egy barátságban
Magamban minden percbe beleőrülnék, ha nem tanultam meg volna uralkodni az érzéseim felett )
Szóval szerinte kevés vagyok a problémáihoz mert "fogalmam sincs arról H mit érez, és H ez milyen nehéz" de az ottaniak megértik, mert ők is olyanok akik inkább pszichiáternek sírnak arról H milyen szar az élet, minthogy bármit is tegyenek a problémáik megoldása érdekében .
Már szinte utálom őt , de magamat is emiatt..
A Sztori elég hosszú lett, köszönöm ha valaki végigolvassa .
A kérdés : létezik megoldás a barátságunk helyre hozására, vagy engedjem el mert csak mérgezi az életemet?
válasza: válasza:Tényleg ne vedd magadra, nem szabad magadat utálni.
Őt se kell, nem hiszem, hogy ártani szeretett volna neki. Fiatal még, nincs még úgy kifejlődve.
Beszélj vele, mondd el azt, amit itt leírtál, hogy te is átmentél egy-két szar dolgon.
Adj neki még pár lehetőséget, mert elég kemény dió a depresszió... Hátha rájön, hogy téved.
Azonban, ha úgy gondolod, hogy tényleg utálod, lehet hogy tényleg nem érted meg. Ha utálod, nem önzetlen szeretetet érzel iránta. Ezeken gondolkozz el előbb.
válasza:Van az úgy, hogy nem tudsz segíteni egy másik embernek. Ezt neked kell tudnod elfogadni. A csoportterápián olyan emberekkel találkozott, akiknek hasonlóak a problémáik. A pszichiáter (ha törődik is a pácienssel) sokkal "megértőbb", mint te (az a kötelessége, hogy ne ítélkezzen, és objektív maradjon).
Az is lehet, hogy veled (vagy részben veled) van problémája. Mi most csak a te szemszögedből tudtunk meg valamit a helyzetről, nyilván szubjektíven írtad le a dolgot, tehát még csak azt sem mondhatjuk, hogy biztosan a valós helyzetet mondtad el. Ez a te szemszöged, a te igazságod. Ami nem azt jelenti, hogy hazugság, csupán annyit, hogy te így érzel, ezt gondolod.
"Szóval szerinte kevés vagyok a problémáihoz mert "fogalmam sincs arról H mit érez, és H ez milyen nehéz" de az ottaniak megértik, mert ők is olyanok akik inkább pszichiáternek sírnak arról H milyen szar az élet, minthogy bármit is tegyenek a problémáik megoldása érdekében .
Már szinte utálom őt , de magamat is emiatt."
Ez meg sértődöttségre vall, mintha kisajátíthatnád őt, vagy/és hogy bezzeg a te problémáid sokkal nagyobbak.
Szerintem nem jó a te hozzáállásod (sem?).
válasza:#2 "Ez kapuzárási pánik."
Milyen kapu? :-o
Okè, akkor èn vagyok a szar barát, de a depresszió nagyrészt az ember hozzáàllásától függ... tudom, átérzem , tapasztalom. Biztos vannak emberek komoly problémákkal , de ez a mai világ h mar mindenki az divatból. Mert nem 40kg, mert nem ő a legszebb az osztályban , mert a tanárok szemetek, mert a szülők nem engedik el hajnali 2ig bulizni stb.... (a kérdésemen kívül ) nem mondtam soha senkinek h depressziós vagyok, mert ez nem én vagyok , és minden erőmmel küzdök ellene. Inkább élem az életem minthogy nyavalygassal töltsem az egészet.
Nem az a nagyobb baj h nem velem beszél hanem egy pszichiáterrel, hanem az h kb idegenekkel és ezt kell hallgassam 0-24 be h de jó h milyen megértő embereket talált, nekem meg mégcsak esélyt sem adott rá. /nem lenne muszály ezt minden percben felhoznia, es belemrugnia
Az h ő maga mit tesz magával sosem váltana ki belőlem utálatot. Az váltja ki ahogy velem viselkedik, és az h szándékosan fájdalmat okoz
válasza:Van egy jelenség, amit azzal példáznak, hogy az ember a vonaton/buszon/repülőn vadidegenekkel is megosztja a titkait. Mert nagyjából arc nélkül teheti ezt. Többet nem találkoznak, nem kell tartani a következményektől. Talán ebben az esetben is valami hasonlóról van szó. Olyat meg sehol sem írtam, hogy "te lennél a szar barát". De azok alapján, amiket (és ahogy) írsz, azon azért elgondolkodnék, hogy vajon mennyire akarod kisajátítani a barátnődet, mennyire várod el azt tőle, hogy kizárólag veled ossza meg a gondjait és az örömeit, vajon mennyire tapadsz rá?
Ha csak támogató olyan vársz, amik arról szólnak, hogy "igen, ő a szemét, mit képzel, bunkó", akkor nyilván az, amit írok, nem felel meg neked. Ez van.
Én így látom. De még egyszer mondom, csak az egyik oldalt ismerjük. Ami alapján csak ötletelni lehet, megoldást nem fogunk tudni mondani, nem tudjuk a tutit.
Én továbbra is úgy érzem, hogy ellenségesen írsz róla ("mérgezi az életemet" és társai). Szerintem a te szerepedet is át kell gondolni. Látatlanban (elméleti szinten) megkockáztatom, hogy eléggé tapadó személyiség vagy (ne értsd félre, ez nem lehúzás vagy bunkózás vagy "minősítés", inkább egy ötlet, amit lehet, hogy érdemes átgondolni), és most kivetíted rá a saját érzéseidet.
Mindegy, ez csak elménckedés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!