Ez normális reakció a 21. században vagy csak én nem haladok a korral?

Szerintem ez kétélű dolog.

Én pl. nem szeretem ha kérdezősködnek, hogy mi bajom van. Ha valamit akarok, akkor azt elmondom magamtól is. Ha nem, akkor meg ne próbálják kihúzni belőlem. Mivel én ilyen vagyok, abból indulok ki alapvetően, hogy más is ilyen, mégha tudom is ép ésszel, hogy ez nem így van.

Vélhetően eme barátaid nem tudják hogyan kezeljék a helyzetet, tehát neked kellene ilyenkor azt mondanod, hogy szeretnél vele beszélgetni egy kicsit erről és arról. Ha ilyenkor sem hallgat meg... na akkor van baj.

Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.

Sokszor még a párok is elmennek egymás mellett, észre sem veszik, ha a másikat bántja valami. Pedig együtt élnek. Akkor baráti kapcsolatokban még is hogy működhetne mindez szavak nélkül? Szerintem nagyon ritka...

Félre értettél.

Alapvető feltételezésedben van pár csúsztatás, torzítás. Az egész alapja, hogy Nem mindenki egyforma. (mond ki hangosan!) Ez fontos!

Szóval azért, mert mások vagyunk, nem hibázunk.

"Szóval ha rosszul érzem magam akkor nem szabad említenem, és beszélnem sem, sőt épp ellenkezőleg, magamba kell vonulnom mert csak rontanám a kapcsolatot azzal hogy felfedném, nem éppen rózsás a helyzetem."

Szabály erre nincs. Nem Kell magadban megoldás találni. Írtam, hogy van, aki kér segítséget és kap. Nem csak barátoktól, de szakemberektől is!

Az egy dolog, hogy nem mindenki érzékeny, hanem vannak érzéketlenek is.

Azt mennyire esett le, hogy ha minden harmadik ember meghallgat, akkor nagyon jó környezetben élsz?