Ez most teljesen normális vagy valami baj van velem?

Kb. fél éve megismerkedtem egy sráccal az edzőteremben.

Nagyon kedves volt velem, érdeklődött irántam, stb.

Hamar jó barátok lettünk és kb. a megismerkedésünkre 2-3 héttel mondta el, hogy meleg. (Amúgy sejtettem)

Mondtam neki, hogy én nem vagyok az és ha többet szeretne, akkor nem én vagyok a partner számára.

Erre közölte, hogy csak barátkozni szeretne.

Azóta tökéletes a barátságunk. Szeretem, hogy egy férfi bőrbe bújt női lélekkel vagyok együtt a szabadidőmben.

Mármint mindig kedves velem és nincs előtte olyan, hogy valami ciki volna.

Egyszer mondtam, hogy fáj a nyakam.. erre elkezdte masszírozni és azóta is mindig megmasszíroz csak úgy magától.

(Ami brutál jól esik :D)

Ha süt, akkor tesz nekem félre kóstolót, bármikor keresem mindig szakít rám időt.

Jókat tudunk együtt dumálni, nem csak férfias témákról.

Ha valami baj van, akkor mindig számíthatok rá és segít.

Egy csomó közös programot szervezünk.

Nagyon illedelmes és okos srác amúgy.

Ezeket én is viszonzom számára, mert soha nem volt még ilyen jó barátom.

Mintha teljesült volna a kívánságom a legjobb barátról.

A kérdés van hátra... szerintetek lehet, hogy mégis többet érez vagy tényleg ennyire önzetlen és szeretetteljes.

Nem akarom megbántani, mert én is ilyen vagyok vele, baráti oldalról, szóval lehet, hogy ő is hasonlóan gondolja tényleg.

Már azon is elgondolkoztam, hogy mi van ha nekem is tetszik... de mindig arra jutok, hogy egyszerűen nem tudom magamat egy férfival elképzelni, nem vonz egyáltalán, nem érzek szexuális késztetést, amikor hozzámér.

Szimplán szeretetet érzek, mint egy testvér a másik iránt.

Sokmindent megtennék érte, de ez nem szerelem... és a legkisebb késztetést sem érzem arra, hogy ez több legyen, mint ami most.