Jó barátom van, ugye? Tárgyalnátok még vele?

20 év felettiek vagyunk, és lett egy új haverom, akivel sok helyre elmászkáltunk. Ez a haver tisztel, mert mivel nem ismer, olyan képet mutathattam neki, amilyet akartam.

Erre egy gyerekkori úgy nevezett barátom azt mondta neki, hogy én még szűz vagyok.

Felhívott az új haver, és elmondta ezt, de nem vette komolyan, és csak röhögtünk rajta.

Én rohadtul nem szeretem, és nem is értem miért kell egy gyerekkori barát múltját kibeszélni? Mire jó ez ugyan neki? A rosszindulaton kívül másra nem tudok gondolni. Ő vajon mit szólna, ha egy új társaságban beszámolnék az összes retardáltságáról?

Egyébként az új haver el is hívott magukkal bulizni. Egy olyan társaságra, ahol hogy is mondjam, elég sokat adnak a külsőségekre. Bármelyikük pólója valószínűleg többet ér, mint az én egész szettem. Mutatta az új haver, hogy most vett 50 ezerért nadrágot, a haverja pedig 4 millióért használt sportkocsit. Eléggé jól tudok alkalmazkodni, de valószínűleg minden igyekezetemre is azért valamennyire szarul fogom érezni magamat, amiért kitűnök közülük. Az állítólagos régi barátom bunkósága pedig rátesz egy lapáttal.

Eléggé kínos lenne, ha a szórakozóhelyen 10-15 ember előtt szóba kerülne ez a szüzes téma, és csámcsognának rajta.

Nyilván könnyű olyan semmitmondó tanácsokat adni, hogy ne foglalkozzak másokkal. Mégis miért ne foglalkozzak, ha egyszer kapcsolatba fogok kerülni velük? Nekem talán teljesen mindegy a hozzám való viszonyulásuk?