Lehet egy barátságot végleg elfeledni? Meddig fog még gyötörni?

A lényeg teljesen röviden: Nem vagyok kifejezetten barátkozós, és kedves nem. De középiskolában megismertem valakit aki tényleg a barátom lett. Jól éreztem magam vele, naponta beszéltünk, leginkább neten. Olyanokat is elmondtam neki amit másnak nem. Olyanokról is amiről nyilván két fiú szokott.

Azonban ahogy telt az idő valami egyre inkább megváltozott. Minél közelebb volt annál diszkomfortosabb volt valami, és nem tudtam mi. És ahogy a középsuli elmúlt, egyre kevesebbet beszéltünk, mér nem volt ugyanaz beszélgetni, már nem jöttünk jól ki, és jelentéktelen nem egyetértéseken összevesztünk. És magam sem értettem miért.

Végül egyszer úgy döntöttem nem írok rá pár, bár várta. De minél többet gondolkoztam annál kevésbé akartam újra kezdeni és a napokból hónapok mára évek lettek. És nem tudtam mi az ami miatt megkedveltem, és mi az ami miatt közel kerültünk és elveszítettem. De ahogy telt múlt az idő ahogy sértett is voltam egyre világosabb lett. Mert ugyanazért szerettem meg amiért ma gyűlölöm. Amilyen nagyra tartottam azért. Az én megkeseredett napjaimba egyre kevésbé fért bele. Mert arra voltam kárhoztatva, hogy az Ő eszetlen vidámságát nézzem minden áldott nap. Ami az elején aranyos volt de ma csak utálat amit kihozna belőlem.

De még mindig emlékszem rá és hallomásból tudom, hogy Ő is. De nem akarom, hogy hiányozzon. Mit tegyek még?