Szerintetek igaz az, hogy csak az igazi barátok tudnak úgy beszólogatni/alázni egymást, hogy egyikőjük sem sértődik meg?

Nem.

Én már annyi vagyok, annyi mindent megértem, hogy pörög le rólam néha.

Én úgy érzem, hogy az átlagnál több barátom van, de közülük három-négy olyan van akivel bármit mondunk a másikra nem sértődik meg semmin. Azért van egy két határ, de a legtöbbet lenyeljük.

Én őket érzem a legjobb barátoknak, és akik még nálluk is közelebb állnak azok a lelkitársak. Nekem kettő jutott, és nem tudom, hogy így van e mindenkinél, de én úgy érzem, hogy egy lány és egy fiú lelkitárs is kell egy embernek.

És igen, most jön az, hogy nem lehet lány barátja egy srácnak, de dzerintem lehet.

19/F

A barátság kétoldalú...

Amit leírtál, az nekem elég egyoldalúnak hangzik. Mi van akkor, ha az egyik barátod nem szereti az ilyen alázásokat? Te elvárod tõle, hogy elviselje? Téged mégis mi tesz baráttá ezesetben?

Én nem szoktam sértegetni a barátaimat (õszinte vagyok velük, csak épp nem sértegetõ stílusban), ugyanezt elvárom tõlük is, õk se sértegessenek.

Mindenki magának válogatja a barátokat, és magának dönti el, hogy mi jó. Ha valakinek az kell, hogy alázzák egymást a barátjával, akkor az az õ furcsa kis világa.