Hogyan adjak szeretet az embereknek ha utálom őket?
Az van, hogy 1000 okom van arra, hogy utáljam őket és nem sok van arra, hogy szeressem, de szeretnék a saját sorsomon is könnyíteni azáltal hogy nem vagyok elutasító és undok már az elején az emberekkel, hanem megpróbálok egy kis szeretetet közvetíteni feléjük?
Ezt hogyan lehet elérni ha nem találok semmi szerethetőt bennük, ám azt mondják a tanacsadók hogy szeretettel kell kezelni az embereket és akkor ők is jobb oldalukat mutatják meg.
Kedves Kérdező,
mivel -saját leírásod szerint- csak eljátszani tudnád, hogy szereted az embereket, inkább sehogy ne adj nekik semennyit sem az ún. "szeretetedből". Csak hamis mosolygást kapnál vissza, kényszeredett vigyorgást. Nem lehet mindenkit átverni.
Az, amit egyes mondd, hogy tanuld meg figyelmen kívül hagyni őket, átnézni rajtuk stb, asszem az az út járható számodra. Maradj meg számkivetettnek, maradj kívülálló, maradj magányos farkas, érezd magad függetlennek, különleges hópehelynek, vagy amit az egód megenged neked. Ez tőled a maximum. Ne várd el magadtól, h szeress valakit is, nem is várja el tőled senki.
3
Én saját magammal rendben vagyok, mert bátran ki merem jelenteni, hogy azokat a hülyeséget amikért másokat utálok nem követem el, vagy ha véletlen akkor, akkor csakis azért mert olyan kényszer helyzetbe hoztak, hogy nem volt más kiút.
Nem érzek amúgy se szeretetet se utálatot magammal szemben, egyszerűen csak úgy vagyok, nem látom, hogy az embernek miért kellene szerelmesnek lennie magába. Ismerek sok olyat, aki imádja önmagát, na őket aztán ne is lássam.
2
Ezért tettem fel a kérdést, hogy mégis hogyan tudnám ezt őszintén adni másoknak. Mert saját belátásom szerint is jelenleg csak színlelni tudnám.
De nyilván ha felnyitják a szemem azzal kapcsolatban, hogy miért érdemes másokat szeretni, akkor talán van esély rá, hogy rájövök én is miként kell csinálni és arra, hogy mindeddig vakként éltem életemet.
Mivel mindenki azt szeretné, hogy mások lássák benne a jót -gondolom, ezzel te is így vagy- ezért az a legjobb, ha mi is a jót keressük másokban. Azt, amiért szerethetjük őket. Mindenkiben van valami olyan, amit szeretni lehet. Kezdetben próbáld meg Jézus tanácsát követni:
"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük"
Aranyszabálynak is hívják. Ha alkalmazod az emberi kapcsolataidban, boldogabb leszel és lesznek igaz barátaid is.
kettes vagyok
"Én saját magammal rendben vagyok," Az emberek gyűlölete mögött gyakran felismerhető ez a kellemes-kényelmes-bejáratott élethazugság. "mert bátran ki merem jelenteni, hogy azokat a hülyeséget amikért másokat utálok nem követem el, vagy ha véletlen akkor, akkor csakis azért mert olyan kényszer helyzetbe hoztak, hogy nem volt más kiút." Meg fogsz lepődni, az emberek is ugyanilyen okok miatt követik el a bűneiket és hibáznak, mint te:
-véletlenül (gyenge önirányítási képesség, a felelősség másra kenése),
-kényszer helyzetben érzik magukat, (azt hiszik, bármi is megakadályozhatná őket abban, hogy jó döntést hozzanak, ill. a helyes viselkedés árát nem akarják megfizetni),
-nem volt más kiút (alacsony kreativitás a problémamegoldásban).
Tehát összefoglalva, ha te követsz el valamit, az megbocsátható, ha mások, akkor jogod van utálni az elkövetőket? Te oké vagy, ők -ugyanabban a feltételrendszerben- meg nem? "Ismerek sok olyat, aki imádja önmagát, na őket aztán ne is lássam." Ööö, hogy is állunk az önimádattal?
"De nyilván ha felnyitják a szemem azzal kapcsolatban, hogy miért érdemes másokat szeretni, akkor talán van esély rá, hogy rájövök én is miként kell csinálni és arra, hogy mindeddig vakként éltem életemet." Másokat szeretni nem érdemes. Nem érdemes abban az értelemben, hogy vagy visszakapod ezt a szeretet, vagy sem tőlük, vagy megértenek, vagy sem. Ha szereted őket, jó, ha nem, ne árts nekik. Asszem ez érthető és kivitelezhető számodra, igaz?
Dicséretes a törekvésed, de ne várd el magadtól azt helyből, amire nekifutásból sem biztos, hogy képes vagy. Igazából az, hogy utálod az embereket, benned termel mérget, nem a többiekben. Magadat fosztod meg a barátságtól, szerelemtől, egyéb szoc. kapcsolatoktól. A többiek elvannak egymást közt nélküled is. Belátják, hogy az ember gyarló, ennek következtében nincsenek irreális elvárásaik feléjük.
Vallásosként irok.
Jézus azt mondta:
"Szeresd felebarátod mint magadat."
Tehát ha saját magadat képtelen vagy szeretni nem fogod tudni szeretni a felebarátodat sem.
Amit te kérdezel az a kereszténységben "Aranyszabálynak" hivják:
"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.
És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük."
Pál igy fogalmazza meg:
"Ki mint vet úgy arat"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!