Miért nincs egy barátom se?

A lakhelyed közelében valaki? Közvetlen szomszéd?

Biztos vannak, akik barátkoznának veled, legyél nyitott.

Az önkéntesség szerintem is nagyon jó tipp, ha van rá lehetőséged. :)

Egyébként megértem, hogy rossz érzés, de szerintem mindenek előtt adj időt magadnak. Főleg, ha mostanában kezdtek el foglalkozni a pánikbetegségeddel, akkor még új, és annak is ki kell alakulnia, hogy mihez van egyáltalán jelenleg erőd (én is pánikbeteg vagyok, és volt olyan állapot, mikor a sarki boltba is képtelen voltam elmenni hetekig, és inkább alig ettem), na szóval ezeknek tisztázódnia kell, mert nem biztos, hogy jól éreznéd magad attól, ha nagy tömegben, éjszaka diszkóban stb. lennél... ami mondjuk elsőre elég kézenfekvőnek tűnhet ismerkedés szempontjából, de nem biztos, hogy célravezető.

Attól is függ amúgy, milyen településen élsz, és hogy ott milyen lehetőségek vannak. Én tényleg nagyon ajánlom, hogy amint megerősödsz (lelkileg) próbálj meg keresni valami közösséget, ami bármi hobbi köré alakulhat, lehet akármilyen sport, itt Pesten mindenféle filmnézős klubbok is vannak, meg tényleg végtelen, csak egy fiúnak kicsit nehezebben tudok ötleteket adni :D A másik meg, hogy szerintem ne írd le a sulit. Igazából egyik legnagyobb hibámnak tartom, hogy én is nagyon bezárkóztam anno középsuliban, engem is cikiztek és persze jogosan esik rosszul, de több osztály is van, nálunk pl. 4 volt párhuzamosan, és ott is bőven próbálkozhattam volna. Ott még annyira nem ismernek, és ha jobban tudod kezelni picit a pánikbetegséged, nem is riadnak meg annyira ettől, mert én tudom, hogy félelmetes lehetek néha kívülről, olyan állapotban, de persze ha megkedvelnek, olyan helyzetekben is melléd fognak állni :) Biztos szoktak lenni sulis rendezvények, vagy valami dogához ha kell jegyzet, vagy tényleg akármilyen esemény, ahol szóba tudsz elegyedni a többi osztályból valakivel. Mert egyébként biztos van, akivel jól megértenétek egymást, csak általában, aki nem kerül egyből ebbe a menő gyerekekből álló körbe, utána végig csendes marad és így nehezebb megtalálni azt aki hasonló lenne, csak szintén csendes. Amíg meg nem találsz még barátokat próbáld meg hasznosan tölteni a szabadidőd, mehetnél pl. túrázni (szintén ha olyan környéken élsz) is, vagy olvasás, vagy bármi, ami jól esik, hogy ne ezekkel a gondolatokkal legyen folyton elfoglalva az agyad.

Na ne haragudj a regényért, én nagyon remélem, hogy sikerül megtalálnod a társaságod, csak ne add fel :)

Én is voltam pánikbeteg, nem kívánom senkinek. Gyógyszert is kaptam, de az csak tüneti kezelés. Szerintem a legjobb megoldás a pánikbetegségre (legalábbis nekem ez használt) az nem gyógyszer hanem hogy elkezdesz sokat foglalkozni a halállal, elsősorban a sajátodéval és megpróbálod elfogadni. Nagyon nehéz mert hajlamos az ember nem beleérezni, elhessegeti magától, elnyomja, eltereli magát, elracionalizálja stb. és annak az eredménye hogy ez a halálfélelem az élet mindenféle területére “kifolyik”. Ez a pánik.

Azt mondják a legjobb ha elmész hospice-ba önkéntesnek. Biztos jó de mondjuk én nem tudtam magam rávenni.

Én elmentem Indiába sokat, voltam nyomornegyedekben, sok félelmemmel szembenéztem, meditáltam, jógáztam, ezek segítettek. A megoldás mindenképp belül van, a gyógyszer csak elodázza a szembenézést.