Asperger-esként inkább csak Asperger-esekkel barátkozzak?

Én is aspergeres vagyok, átérzem a helyzeted.

Ami nekem sikerült, az az, hogy felvettem egy "álcát", hogy kívülről úgy nézzek ki mint aki átlagos. Persze, sokkal jobb lenne magamat adnom, de a magam magamat nem szeretik az emberek, így maradt ez. Nem akarom azt mondani, hogy hazudj a hobbijaidról meg hasonlók, csak azt, hogy nem kötelező mindent elmondani. Próbáld meg kiszelektálni, hogy melyek azok a viselkedések amiket mások pozitívként jeleznek vissza, és azokat alkalmazni ismerkedésnél. Persze ez csak a saját hülyeségem betanulni egy sablont, amit mindenkinél előadok, de kívülről úgy néz ki működik. Mosoly, pacsi, kedves hangnem (előre betanult mondatokkal), jókor bólogatni, jókor pislogni, mind-mind egy olyan dolog amit valakinél kipróbáltam, és mivel működött ezért beleírtam a sablonba, így amikor egy új emberrel találkozok, akkor általában jó emberként ismer meg és máskor is tudok vele beszélgetni. Bár hogy az első találkozás után mit kéne tenni, hááááát... Azt én sem tudom.

Legalábbis ez nálam működött, hogy másnál is, azt nem tudom. Ha valakinek van ilyen tapasztalata az kérem írja le a válaszában a tapasztalatait.

Nem kell az embereket ez alapján szelektálni, de nekem az a tapasztalatom, hogy aspergeresekkel értettem meg magam eddig a legjobban, és ez arra az időszakomra is igaz, amikor még nem tudtam róla. Ösztönösen a hasonló embereket vonzottam, de ez a neurotipikusoknál is így van.

Az álca máshová tartozik, szerintem a legtöbb, amit egy aspergeres megtehet az elfogadás érdekében úgy, hogy közben nem sérül a személyisége, az a jófej, fura csaj/srác imidzs. Sok öniróniával, és a vállalható furaságok megtartásával. Persze ezeket nehéz kiválogatni, idő kell hozzá, én is sokszor mellényúlok, de ebben az irányban hiszek. Vagyis nekem a teljes azonosulás, és a teljes elutasítás se tűnik célravezetőnek.