Barátkozzak velük, vagy hagyjam őket? Bővebben lent!

Sziasztok!

Kicsit hosszú lett, remélem elolvassátok!

Na szóval, két (legjobb) barátnőmről, és egyben osztálytársamról lenne szó. Nevezzük az egyiket Nikinek, a másikat Erikának.

Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy olyan 4.-ben hárman nagyon "egymásra találtunk", mivel azelőtt annyira nem barátkoztunk. Minden rendben is volt, de 5.-ben jött egy pár probléma, főleg Erikával. Ő kissé hamar érett volt agyban, főként fiúzás/pasizás terén. Ebből adódóan voltak veszekedések, elegem lett abból, hogy neki mindig a pasikon járt az esze, és erről beszélt mindig, pl. képzeld ma összejöttem xy-nal, hallod ma csókolóztam xy-nal. A viták után én (naiv létemre) mindig jóban lettem utána vele, minden szuper. Eljött az ötödik osztály utáni nyári szünet. Ekkorra (még iskolában, utolsó napokban) összevesztünk újra, haragban váltunk el.

Megérkezett a hatodik osztály. Még mindig nem voltunk jóban, de valahogy annyira nem utáltam egy idő után. Viszont, újra összevesztünk, mert már megint arról beszélt egész nap, hogy ez a fiú rácsapott a fenekemre, a másik megcsókolt a temetőben (megtörtént tényleg, igen, a temetőben!), és úgy imádom őt, meg képzeld beszólt nekem egy fiú (öltözködése amúgy "azt hiszem magamról hogy bomba testem van" típusú, undorítóan kivágott pólók, trikók stb. Tipikus khmkhm féle öltözet...) Folyamatosan a fiúkról volt szó. És ami még idegesített, hogy mindig beszólogat a nála két évvel idősebb fiúknak, és amikor azok visszaszólnak, azt hiszi, kell nekik, holott mit csodálkozik, ha kelleti magát... és még az is van, hogy elcsavarog mindenhová. Majálison egy barátnőjével este 11-kor még kinn volt (szülői felügyelet nélkül)... És azzal, hogy előjött a pasizós énje, előjött az is, hogy egyre flegmább. Azt hiszi, körülötte forog a világ, és akárkivel úgy beszélhet, mint a kutyával. A flegmaságának következménye, hogy megkaptam tőle, nekem semmi fenekem nincs, de én "p**sarázó" vagyok, én kelletem magam a fiúknak, és hogy csúnya vagyok.

Nem volt szó Nikiről, mert vele szinte sosem volt gond, de azt éreztem mindig is, hogy ő Erikát pártolja, mellette áll.

Viszont, most tudtam meg (ez fáj nekem a legjobban), hogy -mivel szüli/névnapkor ajándékkal köszöntöttük egymást- egy kb két éve adott szép (saját kartonból készített) képkeretet, és a benne levő közös (Erika és én) képünket ketten, közösen, Erika és Niki még a nyáron szétvagdosták ollóval, szétszedték. Az ötlet Niki fejéből pattant ki. Nekem nagyon nagyon rosszul esett, röhögve mondták nekem ma a szemembe, hogy ezt csinálták.

Tudom, lehet hogy nagyon gyerekes, lehet hogy én fújom fel a dolgot, de nekem nem esett jól, mert a saját kezemmel, szívesen, szerettel csináltam neki.

Mit gondoltok, mit kéne tennem? Barátkozzak velük, vagy hagyjam őket?

Nagyon-nagyon köszönöm a válaszokat!!!