El merjem mondani ezt a legjobb barátomnak?

Nincsenek titkaink egymás előtt, 6 éve ismerjük egymást, azóta vagyunk barátok is. Kivéve ezt.

Szóval, anno, egy éve ő kiment Erasmusra... Addig minden rendben volt velem, bár nem tudtam beilleszkedni az egyetemen, nem voltak barátaim, a többi barátom gimi után kiment külföldre, vagy vidéken tanult, ő volt az egyetlen, aki maradt így. És akkor én teljesen egyedül lettem hirtelen. Itthon sem volt minden rendben, emiatt a szüleimhez sem nagyon tudtam fordulni érzelmileg az utóbbi időben...

Aztán valamikor 2-3hónap teljes egyedüllét után besokalltam és elkezdtem folyamatosan egyéjszakásokba bonyolódni. Nem napi szinten, de rengeteg emberrel voltam az utóbbi fél - 1 évben és erre nagyon nem vagyok büszke, főleg, hogy volt már nem egy nagyon ijesztő /nyomasztó helyzetem is ebből. De egyszerűen nem bírtam itthon lenni és senkihez sem szólni, az egyetemen már alig voltak órák, dolgozni egyedül szoktam, valahogy az tűnt kézenfekvő megoldásnak, ha a másik nemmel ismerkedem, megyek erre - arra, beszélgetünk, utána meg történik, ami történik...

Most visszajött, de mivel ő most végez és vidéken gyakorlatozott, nem sokat beszéltünk azóta sem, meg mindig csak ígértük, hogy majd rendszeresen találkozunk, mint eddig... Aztán tegnap beszéltünk, mert betelt a pohár, hogy egy közös nyaralást sem tudunk leszervezni, mert ennyire unalmas vagyok vagy mi van, és akkor szóbajött ez... Csak annyi, hogy fogalma sincs, mennyire egyedül vagyok és milyen volt ez az egy évem (a magányomban bőgés meg a random férfiak mellett társaságkeresés között–de ezt nem mertem mondani).

Azt mondta, ezt személyesen tisztázzuk, mert többször is szóbahoztam, valószínűleg elég komoly akkor.

Én meg nem vagyok benne biztos. Hogy elmondjam-e neki. Ő elég konzervatív és engem is annak gondolt, mert ezelőtt csak egy párkapcsolatom volt, semmi más ilyesmi. És félek, hogy valami r. hadt nagy k.vának tartana... :( Nem tudom, hogy elmondjam-e ezt, mert úgy érzem, benne van a lehetősége annak is, hogy elromlik a barátságunk emiatt. Főleg, amik még ezen belül is vannak... De ha nem mondom el, mit mondjak? Senki sem tudja, csak én és még én sem tudom elfogadni magamtól, hogy ilyen voltam/lettem.:(