Van egy haverom akivel sokszor van olyan, hogy ugyan azt mondjuk vagy gondoljuk ugyanabba a pillanatba. Ez miért lehet? 16/L

Nekem is volt ilyen középiskolában. Sokszor kitaláltam előre, hogy mit fog mondani a másik.

Nem kell bele látni semmi extrát.

Ezt is átéltem. Volt, hogy egyszerre mondtam másokkal azt, amit mondtak, ugyan abban a pillanatban, volt amikor meg hamarabb, mielőtt kimondták volna.

Annak tudtam be, hogy ismerem őket eléggé és megvan az összhang közöttünk.

Egy hullámhosszon eveztek.

Ez egy jóféle barátság.

Én egy ilyet veszítettem el.

Annyira sokat vagytok egymással, hogy felveszitek egymás szökásait és szólásait észrevétlenűl.

A gimnázium alatt volt egy nagyon jó barátom, talán legjobb barátom, akivel minden szünetben és órában együtt voltunk, így az 5 év alatt (5éves iskola volt) felvettük egymás szokásait.

Utolsó évben elkezdtem észrevenni, hogy ugyan úgy tartjuk a kerünket óra közben és kb ugyan olyan pozícióban unatkozuk és általában ugyan abban az időben. Szóval egy külső szemlélőnek úgy tünhetett volna mintha egymást utánoznánk pedig csak annyira sokat ültük egymás mellet, hogy észrevétlenűl ugyan úgy reagáltuk le a dolgok nagy részét.

Ebből adódóan néha ugyan azokat a dolgokat ugyan abban az időpontban mondtuk mint ahogy nálatok megesett.

Ez nem varázslat vagy valamilyen megmagyarázhatatlan telkinetikus kapcsolat :D csak sok időt töltöttetek egymás mellet.