Hogyan háláljam meg neki? Normális ha ilyen egy barátság?

Apukám kiskoromban elhagyott, és nagyon sokáig nem voltak barátaim, a suliban sokat bántottak (tulsúlyos vagyok, de igyekszem változtani rajta), aztán tavaj egy iskolai projektnapon megismerkedtem egy lánnyal, aki egy évvel fiatalabb nálam, és beszélgetett velem, pozitívan ált hozzám, és segített nekem. Később is beszélgettünk, aztán nyáron elhívott egy református ifjusági táborba, ahol lettek barátaim, és önmagam tudtam lenni. Később elkezdtem járni egy ificsoportba és keresztély lettem.

Aztán a fent említett lány autóbalesetet szenvedett, és kórházba került, de nem engedte hogy bemenjek hozzá, pedig tudom hogy ő fordított esetben ott lett volna mellettem.

Mimdig meghalgatott, viszont ő sosem mesélt magáról és a problémáirol. Ha kérdeztem mindíg kitért előle, vagy témát váltott.

Ez miért lehet?

Aztán amikor felvételiznem kellet rengeteget tanult velem, segített, és magyarázott.

A szóbeli felvételi előtt önbizalmat adott nekem, és végüp felvettek oda ahova akartam.

Én viszont semmiben nem tudok , és ő nem is akarja hogy segítsek neki.

Sokkal okosabb nálam, és hasonlók, de úgy érzem nem igazságos, hogy mindig csak ő tesz nértem.

Én 15/l

Ő 13/l