Mit csináljak ha nem bírok élni a legjobb barátnőm mellett, de nem tudom csak úgy otthagyni? Többi lent.

Ez az egész fél éve tart. Kb 2 és fél éve barátkoztunk össze és azóta tart. Vagyis nekem ez a félévem szenvedés volt mellette. Egy elég nehéz személyiségről van szó, nagyon hisztis,nincs benne semmi rugalmasság, nem lehet szembesíteni semmivel, idegesítően pattogó személyiség, nincs benne egy lótetűnyi empátia se és önző. + Nemrég jöttem rá hogy életképtelen is. Ez így elég rosszul hangzik és akkor miért vagyok vele, de nem mindig volt ilyen. Még régebben volt egy hullámvölgyünk ezért azt hittem ez is az. A probléma ott kezdődött, hogy kezdte elhinni hogy bármit is csinál vagy mond én mindig mellette leszek. Aztán amikor ezt el akartam mondani neki volt egy kis vitánk (a srác aki tetszett azt mondta hogy bejön neki a barátnőm, és nem tetszett neki hogy szomorú vagyok emiatt). Ez decemberben volt. Ugyan csak decemberben meghalt a nagybátyám. Ez telefonon derült ki számomra úgy hogy épp a kocsijukban ültem. Persze látta a sokkolt képemet és aztán el is mondtam, de nem tudott reagálni. Nem is vártam el abban a helyzetben nehéz valamit mondani, de hazafelé még bementünk a boltba aztán meg a drogériába, miközben ő az anyját ölelgette és azt mondogatta hogy mennyire szereti őt. Ez lecsitult egy kicsit elkezdtem kerülni. Ez feltűnt neki, és akkor amikor rakerdezett elmondtam neki ezeket. Nem mondott semmit, már megszoktam tőle hogy ilyenkor általában nekem kell bocsánatot kérnem tőle hogy megbantottam és akkor mondta hogy fontos vagyok neki de ha csak úgy otthagynám akkor nem esne neki olyan rosszul. Hozzátartozik a személyiségéhez, hogy imádja megjátszani magát, sokszor idegesítően és beképzelten. Mindig ő a főszereplő. Aztán ennek úgy vege lett és jött a március. Márciusban volt elég sok nehézség az osztállyal is, és akkor meghalt a nagymamám. Vagyis először csak azt tudtam meg hogy haldoklik. Nem vagyok egy sírós vagy egy érzékeny típus, de akkor egy kicsit megtörtem. Ő meg mellettem volt és magától beszélt. Hogy neki milyen volt, tegnap mi volt, ilyenek. Régen a barátságunkban 50-50 %-ban oszlott meg a beszélgetés. Most kb 10-90. És én vagyok a 10. Már rosszul érzem magam ha vele kell lennem. Fáj a hasam és kínnak élem meg. Rengeteg fájdalmat okozott és ezek csak példák voltak. Most nemrég a szülinapomra is magasról tett. Mert azt hiszi mindent megtehet és nem fog rosszul esni. Ezért csak annyit mondott hogy majd kapok valamit. (Megjegyzem a karácsonyi ajándékom az volt hogy kaptam egy polcot a fürdőszobájukban és ahhoz kaptam egy sminklemosot egy fogkefét wc papírt egy tusfürdőt és egy papucsot. A sminklemosot ő használja ahogy a papucsot és a tusfürdőt is. Szóval jóformán megajándékozta magát). És miután mondtam neki hogy ez rosszul esett szó nélkül otthagyott. Aztán persze én mentem utána. Ebből persze azt lehet leszűrni hogy gyáva vagyok és nem mondok neki semmit. De nem tudom csak úgy otthagyni. Ha mondok valamit amivel szembesíteni akarnám nem figyel mondván nem szeret szembesülni a problémáival, de már nem bírom. Van egy kötelék ami nem tudom hogy szeretet vagy kötelesség tudat, de nem tudok elmenni. Valakinek volt már hasonló helyzete? Vagy valaki tud olyan választ adni ami nem az hogy hagyd ott, hanem mondjuk kifejtené, hogy hogy a fenébe csináljam. Előre is köszönöm. <3