Vajon igaz barát?

A “legjobb barátnőm” (ha egyeltalán nevezhetjük annak), nem tudom hogy igazi legjobb barátom volt-e. Ezen azért kondolkodtam el, mert elég csúnyán összevesztünk, és nem tudom hogy érdemes lenne-e egyeltalán folytatni a “barátságunkat”. Igazából én szerintem tényleg úgy viselkedtem vele szemben mint egy igazi, kitartó és mindenben mellette kiálló,segítő,támogató barát, de én valahogy ezt nem vettem észre rajta, hiába nevezte magát az én legjobb barátomnak. Volt olyan eset párszor(4), hogy voltak rajta kívül olyan barátnőim akiket mondjuk a legszebb módon, nem éppen nagyon kedvelt. Ő akarta megmondani nekem hogy én kivel barátkozhatok, és én az akkori gyerekes fejemmel nem akartam őt elveszíteni, mert túl vak voltam, és hagytam hogy elmarja mellőlem őket, és belebeszélje a fejembe hogy én is utálom őket, mert ő is. Nem értem miért zavarja őt ha olyanokkal barátkozom akiket ő utál, végülis nem kényszerítettem, sőt még szóba sem hoztam hogy ő barátkozzon velük, hisz ők csak az én barátaim lennének nem az övé. Én sem mondtam azt neki hogy ne lógjon az unokatestvérével, csak azért mert én utálom. Meg azt sem értem, hogy velem miért volt bunkó állandóan, másokkal meg miért volt kis angyal.Mert például ha én megkérdeztem órán egy dolgot tőle egyszer amit épp nem hallottam, akkor már egyből úgy válaszolt mintha le akarná tépni a fejem, csak mert egy szót szóltam, bezzeg ha egy másik osztálytársunk kérdezte meg tőle, akkor úgy válaszolt mint egy kis angyal. Plusz hozzáteszem, hogy ő szinte sosem foglalkozott az érzéseimmel, és sosem állt ki mellettem.És az a kedvencem, hogy neki(1.fiú) és nekem(2.lány) van tengerimalacunk, le szoktuk vinni őket nyáron a házuk mögé egy kisebb füves területre, had szaladgáljanak, meg “legeljenek” egy kicsit. És bekövetkezett, hogy az egyik tengerimalacom terhes lett(nagy valószínű már akkor az volt mikor megvettem, mert pár héttel a levitel után szült)megszülettek a tengerimalacok, és ő már egyből ráfogta hogy a kicsik az övétől vannak. Egyre jobban nőttek, egyre nagyobb lett az étvágyuk. Minden nap egy darab kígyó uborka, egy fej saláta, egy egész répa, és egy egész almát megettek. Nahát azért gondolhatjátok másfél hónapon keresztül minden nap ezt megvásárolni nem egy olcsó dolog. Minden anyukám pénzéből lett megvéve, ő egy fillért sem adott bele az ellátásukba, ha már annyira bizonygatta hogy az övétől voltak beszállhatott volna a gondozásuk árába. Mert így kb saccra el ment rájuk 50000Ft. És mikor el lettek adva ő követelte a pénz felét. Nem ő gondozta őket, és nem ő költött annyi pénzt etetésre. Végül anyukám,(jogosan) nem engedte hogy megkapja a pénz felét. Igazából már ez is nagyon sok amit írtam és csodálkozni fogok ha valaki elolvassa. De a lényeg amiért leírtam mindezt, hogy ugye eléggé csúnyán összevesztünk, és ha békülés re kerülne a sor, akkor nem tudom hogy barátkozzak-e ezek után vele.....?